A kérdés csak az, hogy a szív és a lélek valóban készül-e az ünnepre, vagy csak a látszatra figyel? Isten és ember kapcsolatának kiindulópontja mindig Isten megszólítása: „Nem az ember szólítja meg az Istent, hanem a mindenható teremtő Isten szól az emberhez.” Ez a megszólítás ma is hangzik, de sokszor elnyomják a „világi zajok”.

Keresztelő János példája arra tanít, hogy Isten hívására nem tétovázni kell, hanem cselekedni: kilépni a komfortzónából, és tanúságot tenni. A lelkipásztor prédikációjában szembeállította János engedelmességét Jónás menekülésével, és figyelmeztetett:

Pedig a kereszténység bátortalan, halk szava is oka lehet annak, hogy sokan eltávolodnak Krisztustól, hangzott el.

A lelkipásztor kiemelte, hogy az igazi hit nem merül ki külső vallásosságban. Nem elég, hogy megkereszteltek, az egyházi kötődés vagy az alkalmi templomlátogatás, hanem „a megtéréshez illő gyümölcsöket kell teremni”.

Végezetül bátorító üzenettel fordult Mátyás Attila a megjelentekhez: még az „egyszerű emberek” is sokat tehetnek. A legfontosabbat igenis meg tudják tenni:

„Akkor lesz igazi öröm ez a vasárnap és a karácsony, hogy ha a szeretet és az Istenhez való ragaszkodás meglesz bennünk. Arra biztatlak benneteket, hogy ne csak az adventi koszorú gyertyái ragyogjanak, hanem a ti lelkiségetek és hitetek is, hogy világítsanak azoknak, akik között éltek.ˮ

Az alkalomra több karácsonyi énekkel készült a nagyváradi evangélikus óvoda munkaközösségének énekkara Sziraczki Katalin óvónő vezetésével.

Advent negyedik vasárnapján a református egyház képviseletében Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke, illetve a nagyvárad-réti református egyházközség énekkara szolgál Márkus Zoltán kántor-karnagy vezetésével.