A szociológus szerint a Dumbrava-ügy mindenekelőtt azt mutatja meg, hogy nincs megfelelő kapcsolat az egészségügyi és a szociális ellátórendszer között. A kórházak feladata az életveszély elhárítása, de amikor a beteg már nem szorul orvosi kezelésre, gyakran senki sem tudja, hová kerüljön.

– hangsúlyozta. Hiányosságként emelte ki azt is, hogy a kórházakban nincsenek szociális munkások, akik hivatásszerűen koordinálnák az ilyen eseteket.

Ebben a helyzetben tudott két évtizeden át működni Viorel Pașca tenkemocsári intézménye is. „Húsz éve működtet valamit, amire nincs akkreditáció, de mégis mindenki szemet hunyt fölötte, mert egy olyan problémát oldott meg, amit másképp nem tudtak volna” – fogalmazott Pásztor Rita.

A szakember szerint hiába léteznek törvények és országos stratégiák a kiszolgáltatott emberek támogatására, ezek megvalósítása pénzhiány és szervezési problémák miatt akadozik. Elvileg mindenki a lakóhelyéhez közel, személyre szabott ellátást kellene kapjon, a valóságban azonban a helyi szakemberek gyakran teljesen magukra maradnak.

„Ez a kommunikációs, a kapcsolódási és a szociális ellátólánc kiépítésének hiányosságára világít rá” – mondta. A botrány után néhány nap alatt mintegy négyszáz ember számára találtak új férőhelyet, ami szerinte azt is felveti, hogy nem feltétlenül a kapacitás hiánya, hanem a rendszer működésének hatékonysága jelenti a fő problémát.

Fotó: Tankó Bernadett

A társadalmi visszhang túlmutat magán az ügyön

Pásztor Rita szerint a botrány társadalmi visszhangja túlmutat magán az ügyön. A közvélemény elsősorban azt látta, hogy Viorel Pașca befogadta az utcán élő, magukra maradt embereket, miközben kevesebben foglalkoztak azzal, hogy ennek jogi feltételei is vannak.

– fogalmazott. Hozzátette: jogos kérdés, hogy az illetékes hatóságok miért nem segítették egy olyan szolgáltatás legalizálását, amelyről évek óta tudták, hogy hiánypótló szerepet tölt be.

Úgy véli, a Dumbrava-ügy legfontosabb tanulsága, hogy a szociális ellátás reformja nem halogatható tovább, mert az állam nem háríthatja át teljes egészében ezt a felelősséget sem a családokra, sem a civil szervezetekre.

„Már a kezdetektől félrecsúszott a közbeszéd”

A Dumbrava-ügy jóval összetettebb annál, mint ahogy az első napokban megjelent a nyilvánosság előtt – véli Székedi Levente szociológus, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója.

Szerinte a botrány hű képet ad a romániai szociális ellátórendszerről, amely évek óta képtelen megfelelő választ adni a legsérülékenyebb emberek problémáira.

A szociológus úgy látja, már a kezdetektől félrecsúszott a közbeszéd.

– fogalmazott, felhívva a figyelmet arra, hogy az állami intézmények hosszú éveken át oda irányították azokat a rászorulókat, akiket máshol nem tudtak elhelyezni.

– jelentette ki.

Székedi Levente ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem mentesíti Pascáékat a felelősség alól. „Nem elég az együttérzés és a jó szándék ahhoz, hogy szociális intézményt vezessél.” Rámutatott: az intézmény vezetőjének nincs szociális szakmai végzettsége, az ellátás pedig nem felelt meg a szakmai követelményeknek.

Éppen ezért tartja különösen ellentmondásosnak, hogy miközben most felszámolják ezt a rendszert, korábban éppen az állami intézmények használták ki a létezését.

A szociológus szerint a közfelháborodásnak több oka is van: valódi együttérzés az elesettek iránt, ugyanakkor az is, hogy Viorel Pașca sokak szemében olyan emberként jelent meg, aki ott is cselekedett, ahol az állam kudarcot vallott.

„Van egy valódi társadalmi igény, és nagyon sok ember fejében az él, hogy valaki végre tett valamit.” Ebben a közösségi médiának is nagy szerepe volt.

Székedi Levente szerint azonban a vita nem terelheti el a figyelmet a valódi problémáról. A romániai szociális ellátórendszer továbbra is „krónikusan alulfinanszírozott, alulfejlett és bürokratizált”, miközben rendkívül kevés a szociális munkás.

Úgy véli, a Dumbrava-ügy önmagában nem fogja megreformálni a rendszert, de katalizátora lehet bizonyos változásoknak.

– hangsúlyozta.