Pap István
Az ünnepelni vágyók szerda délelőtt tíz órakor gyűltek össze Rulikowski Kázmér sírjánál a róla elnevezett nagyváradi temetőben. Itt rendhagyó beszédet mondott Zatykó Gyula, Nagyvárad polgármesterének tanácsadója, aki a két szabadsághős, Rulikowski Kázmér és Petőfi Sándor fiktív párbeszédét idézte fel: együtt borozgatnak, és Kázmér megkérdezi Sándortól, mi történt 1848. március 15-én Pesten. Sándor azt válaszolja, hogy a fiatalok kivonultak az utcára, szabadságot követeltek, megírták és kinyomtatták a 12 pontot. Kázmér ekkor megkérdezi: Miért harcolunk? Azt a választ kapja, hogy „ha nem harcolsz, ne várd el, hogy szabad légy. A szabadságért meg kell harcolni, és ezt azóta számtalanszor bebizonyította a történelem”. Ebben a párbeszédben benne van a lengyel–magyar barátság, Rulikowski sorsa is, akit foglyul ejtettek és kivégeztek, és benne van Petőfi Sándor alakja is, aki ezt a forradalmat annyira belülről élte meg, mint nagyon kevés ember. Ezeket az embereket megölték ugyan, de el nem pusztították őket; ha elpusztították volna, akkor nem állna most itt ez az obeliszk és a Kárpát-medencében annyi helyen Petőfi Sándornak a szobra. „Csak az hal meg, akit elfelejtenek, mi pedig nem felejtjük el Rulikowski Kázmért, Petőfi Sándort” – jegyezte meg Zatykó Gyula. Ezt követően megkoszorúzták a síremléket.
A jelen kihívásai
Délelőtt 11 órakor Petőfi Sándor szobránál gyűltek össze az ünnepelni vágyók a róla elnevezett parkban. Itt Habinyák István, az EMSZ megyei elnöke mondott beszédet. Kiemelte, hogy az 1848-as forradalomra és szabadságharcra való emlékezés nemcsak azért fontos, mert felidézi a múltat, hanem azért is, mert felhívja a figyelmet azokra a kihívásokra, amelyekkel a ma emberének szembe kell néznie. Ilyen kihívás az erdélyi magyarság drasztikus fogyása. „Közösségünk az elmúlt 30 évben közel egyharmadával csökkent. Őseink ágyúval, puskával és karddal harcoltak a megmaradásért, nekünk csak az lenne a dolgunk, hogy megoldást találjunk arra, hogyan lehetne megállítani az elvándorlást” – fogalmazott a politikus, aki Petőfi Sándor híres gondolatát (Talpra magyar!) idézte.
Elmondta, hogy 1848-ban ezek a szavak harcba hívtak, most viszont arra buzdítanak, hogy tegyünk valamit azokért az értékekért, amelyekért őseink harcoltak, azaz a szabadságért, az egyenlőségért és a megmaradásért. Végezetül kifejtette: „A történelem az emlékezés fontos része, és segít abban, hogy megértsük múltunkat és jelenünket, és talán kicsit hozzájárul ahhoz, hogyan alakítsuk jövőnket.” Ezt követően a koszorúzás következett. Ezen az eseményen jelen volt a Bonitas Speciális Iskolaközpont két összevont osztálya is.
