Kicsit nehéz szívvel, hiszen valamitől búcsúztak, de azért vidáman zárták életük egy szakaszát a diákok, pár képpel, humoros jelenettel felidézve azt, hogy milyenek voltak, illetve vélhetően mivé válnak majd. A fiatalok felelevenítették egykori önmagukat, csetléseiket-botlásaikat, szorongásokkal telített reménnyel nézve a jövőbe: vajon mit is tartogat számukra?
Köszöntőjében Szabó Ervin atya megjegyezte: mindig szeretett ebbe az osztályba járni, mert azt tapasztalta, hogy a diákok már érett gondolkodásúak. Érezte, hogy ők már a nagykorúság útját járják, sokan közülük például a szünidőben diákmunkát vállaltak. Azt kívánta:
Konrád Katalin igazgató egy kis orgonaágat hozott magával. Mint fogalmazott, azért, mert a virág kicsit hasonlít a 12. B-sekhez: egy szálon sok-sok kicsi virágszirom van, de ha összefogjuk ezeket, egy csodálatosan szép csokrot alkotnak, mint ahogy a diákok is egyedi, különleges személyiségek, de együtt egy közösség.
A fotóra kattintva galéria érhető el.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Nagy Jácint lelki vezető megáldotta a fiatalokat, a kitűzők kiosztása előtt pedig Zalder Éva osztályfőnök, utalva a mottóul választott idézetre (Áprily Lajos: Ámulni még…), arról beszélt: mit jelent rácsodálkozni a világra. Örülni annak, hogy egy közösségnek vagyunk a tagjai, hogy a szülőföldünkön élhetünk,
Dance
