Húsvétra készülünk. Megemlékezni Jézus Krisztus haláláról és megünnepelni feltámadását. Hiszem, átgondoltuk újra, hogy ezek a tények vannak az ünnep mögött, és ezért nem lesz üres és semmitmondó számunkra ez a hétvége, hét eleje. Ahogy igénye van a testünknek a friss levegőre, úgy a lelkünknek is szüksége van éltető erőre. Ezt Isten jelenlétében találjuk meg egyedül. Az Úr Jézus feltámadása új lendületet hozott a tanítványok szívébe. Csüggedés helyett reményt kaptak, szomorúság helyett örömöt a Jézussal való találkozás után. Később Pál apostolnak is megjelent és gyökeres változást hozott a hitében és egész habitusában. Ő mondja a találkozás után: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítélem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét.” (Pál Filippiekhez, 3:7-11.)
A keresztyénség lényege, hogy kapcsolatunk van a feltámadott Jézussal. Milyen kincseket kapunk ebből a kapcsolatból? A teljesség igénye nélkül hármat említek meg.
1. Bűneink bocsánatát és új életet.
A bűneinkkel nem tudunk mit tenni. Lehet rejtegetni, lehet átnevezni, gondoljuk, az idő megoldja, de csak ott vannak és fájnak, terhelnek. Kihat az egész személyiségünkre és nyugtalanít, ráadásul Isten jogos ítélete alatt is vagyunk. A Biblia jó híre az, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy elvegye a bűnt és azért szenvedett a kereszten, hogy ne mi kelljen az ítéletet elszenvedjük, hanem ő elszenvedte ezt helyettünk. Mindenki, aki ezt hallja, elfogadja és elismeri, hogy ez érte is történt, Isten kegyelmét kapja és egy új életet, új kezdettel. Ennek az új életnek az érkezését az ember megérzi a lelkében. Egy középkorú emberrel beszélgettem erről a múlt héten, és azt mondta, most, hogy megértettem az evangéliumot és elfogadtam Jézust és Jézus is engem, egy teljesen új perspektíva nyílt meg előttem. Hogy nem találtam én ezt meg hamarabb, annyi mindent elrontottam az életben, nem ismerve az Isten szeretetét. De most jó, hogy megismertem, és ami maradt még az életből, azt szeretném Istennek adni és családomat is teljes szívből szeretni és támogatni. Az új élet Jézustól nagy kincs nagy változással.
2. Szerető közösséget.
Az Úr Jézus kereste a találkozást az övéivel a feltámadása után. Közéjük ment és megjelent közöttük, békességet kívánt. Az emmausi tanítványokhoz is odaszegődött az úton és amikor felismerték az asztalnál, nagy örömmel szaladtak a többiekhez, mert látták az Urat. Ma is tapasztalható az övéi között, hogy itt van és meglátogat, betölt és megelevenít. De sokszor átéltük, hogy feltöltődtünk, igéjét hallgatva, dicsérve őt, kicsinyek és nagyok. A keresztyén, hívő közösség nagy kincs volt gyermekkorunkban is, a kommunizmus évei alatt, de nagy kincs ma is, mert akik hisznek Jézusban, azok keresik az ő tárasaságát és azokét is, akik elkötelezték magukat Jézus mellett. Hajszolt világunkban nekünk, hívőknek ez menedék, oázis, a béke szigete, reményünk éltetője.
3. Erőt.
Pál apostolnak is ez volt a nagy kincse, amit Jézustól kapott: Istenismeret és erő. Rájött, hogy Isten Jézus által ismerhető meg, mert ő jelentette ki az Istent és hozta közel az emberhez. De nemcsak az ismeretet nyerte meg, hanem kapott életerőt is, ami életkedvben, érte végzett tevékenységben nyilvánult meg. Nagyon szép örökséget hagyott maga után Pál, pedig egy gyenge fizikumú, beteges ember volt, de mégis volt kedve élni és Jézusért munkálkodni, népet gyűjteni neki és közösségeket pásztorolni a Szentlélek segítsége által. Ma is szükségünk van arra az életerőre, amit a feltámadott Jézus tud adni. Minél inkább a miénk ez, annál inkább van kedvünk élni, dolgozni, szolgálni, gyermekeket vállalni és felnevelni őket szeretetben. Sok függ az erőtől és a belőle fakadó életkedvtől. Az igazán hívő emberek mind élni vágyó, tevékeny emberek voltak, akik nem adták fel. Küzdjünk mi is a jó dolgokért a Feltámadott Jézus erejével. Közben öregszünk, eltelnek az évek, de nem telnek hiába, mert egyre közelebb kerülünk ahhoz a naphoz, amikor színről színre meglátjuk majd Jézust. Imádságainkba most különösen foglaljuk bele a világbékét, kérjük Istentől, könyörüljön meg ezen a háborgó világon és adjon békét. Minden kedves olvasónak kívánok áldott ünnepet a Feltámadott Jézus jelenlétében.
Budai Lajos Dániel, a Nagyvárad-Belvárosi Baptista Gyülekezet lelkipásztora
