Ciucur Losonczi Antonius
A hétfői vesperás keretében Böcskei László megyés püspök egy hasonlattal élt. Úgy fogalmazott: ahogyan forró nyári napokon általában valamilyen fát keresünk, melynek árnyékában felüdülhetünk és megpihenhetünk, és rendkívül sokat jelent számunkra, ha találunk ilyen növényt, ugyanígy a Bogdánffy Szilárdhoz hasonló hitvallók és vértanúk közelében lenni is olyan, mint egy hűs forrásra lelni egy kánikulai napon. Sajnos azonban sokszor talán nem is tudatosítjuk magunkban eléggé azt, hogy a boldogok és szentek a mi közelünkben tevékenykedtek, a sorainkból lettek naggyá, és nem máshol kell keresnünk őket. Az ők nyomdokain járhatunk, hiszen ebben a miliőben éltek ők is, és tettek tanúságtételt erős hitükről a megpróbáltatások közepette is. Példájukat követve, mi is próbáljunk helyt állni, továbbadni hitünk örökségét, építve közösségünket, az egyházat, az egész világot, tanácsolta a főpásztor.
A püspök ezután utalt arra, hogy az elmúlt hétvégén Nagyváradon szervezték meg a Hivatások nyomában című országos vetélkedőt, projektnapot, melyen az országban működő római katolikus teológiai iskolák diákjai vettek részt. Idén a jezsuiták és a ferencesek szerzetesközösségek által gyakorolt hivatásokat tanulmányozva ismertek meg olyan életpályákat, melyek vonzóak lehetnek a céljaikat kereső fiatalok számára. Szembesültek azzal, hogy az említett közösségek tagjai a kommunizmus idején is, üldözésük és szétszórattatásuk ellenére sem tértek le a tanúságtétel útjáról.
Noha Bogdánffy Szilárd nem volt szerzetes, ő is a kommunizmus egyik áldozatának tekinthető. Ellenállt a kísértéseknek, és nem adta fel a hivatását. Erre gondolva, illetve Ferenc pápa azon felhívására, hogy járjunk együtt a szinodális úton, Böcskei László szerint két dolog kell odafigyelnünk. Az egyik, hogy járjunk együtt kitartóan a hivatások útján, hiszen Istennek terve van velünk, szüksége van ránk, mindenki életében, ott, ahol éppen tevékenykedik, elhangzik az Ő hívó szava. A másik gondolat pedig, hogy haladjunk együtt a megpróbáltatások, kihívások közepette is. Bogdánffy Szilárd életének a vége nem volt egy dicsőséges menet, észrevétlenül halt meg a nagyenyedi börtönben, mégis mindvégig kitartott a szenvedő egyház mellett, nem hátrált meg. Nem kötött alkukat, vagy mondott le küldetéséről, és ez minket is arra kell ösztönözzön, hogy kiálljunk a jó ügyek mellett, vigyük az igazság üzenetét, legyünk szolidárisak másokkal, mert akkor az örök élet boldogsága lesz a jutalmunk. A rá való emlékezés tehát ne csak a tiszteletünkről szóljon, hanem legyen az elköteleződésünk jele is a hitünk és a hivatásunk mellett – hangsúlyozta a megyés püspök.
Az esti dicséret végén – immár tizedik alkalommal – átadásra került A hit szolgálatában elnevezésű érdemérem, amelyet az egyházmegye főpásztora, Böcskei László megyés püspök 2012 végén alapított. Az idei kitüntetett Czumbil Antal tasnádi hívő, a helyi római katolikus egyházközség korábbi kántora, illetve a családja volt. Ozsváth József tasnádi plébános laudációját Pék Sándor esperes, volt tasnádi plébános olvasta fel, aki a maga részéről is külön méltatta a kitüntetettet. Az oklevél szövegét dr. Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója olvasta fel.
