Ezzel arra figyelhetünk fel, hogy a mi életünkben van egy fényforrás, mely segít nekünk tájékozódni a mindennapok küzdelmeiben. Nagy ajándék, hogy számunkra a Boldogságos Szűzanya ez a fényforrás, kinek közelében biztonságban érezzük magunkat, akinek bizonyára sokat köszönhetünk,

A templombúcsú ünnepe ugyanakkor a találkozásoknak az alkalma is. Az Istennel való találkozás áll a középpontban, amikor szentjeinket ünnepelve a Vele való kapcsolatot próbáljuk erősíteni, mélyíteni. De az egymással való találkozás is ugyanilyen fontos, hiszen ilyenkor átéljük azt, hogy egy közösséghez, egy nagy családhoz tartozunk.

– magyarázta a váradi egyházmegye főpásztora.

Amikor a mi kezünk elenged bárkit is, Krisztus keze még akkor is fogja

Elmélkedésében dr. Jaczkó Sándor budapesti görögkatolikus parókus megjegyezte: megrendítő, amikor a keleti egyház Nagyboldogasszony napján azt mondja, hogy az Istenszülő elszenderedett. Érdekes, hogy miközben azt ünnepeljük, hogy Betlehemben Mária tartja pólyában a pici gyermeket, mert a Mindenség Ura kicsivé válik, s egy földi asszony karjaiban pihen, az elszenderedés ikonján azt látjuk, hogy megfordul a kompozíció.

S ebből talán az a tanulság amit magunkkal vihetünk, hogy aki egykor az Életet hordozta, az később az Élet karjaiban meg tud pihenni. Az, hogy hány édesanya, nagy- és dédszülő hordozta egykor ezt az életet, s hányan és hányan pihentek meg az Úrnak a kezében.

– hangsúlyozta a parókus.

– fogalmazott dr. Jaczkó Sándor.