P. Nagy Noémi

– A Veronaki zenekar mesés világa az ön meséiből és szövegeiből építkezik és alkot egy teljesen egyedülálló zenei világot, amit a gyermekek és a felnőttek is örömmel hallgatnak. Bemutatná a zenekart?
– Férjemmel, Mogyoró Kornél ütőhangszeressel, zeneszerzővel együtt alapítottuk a zenekart, az évek alatt pár változtatáson mentünk keresztül, és így alakult ki a mostani felállás: rajtunk kívül Szokolay Dongó Balázs népzenész, népi hangszeres szólista, Szula Miklós gitáros, Gotthárd Mihály gitáros és Herr Attila basszusgitáros alkotják zenekarunkat.

– Milyen célt tűzött ki maga elé a zenekar?
– Célunk, hogy családoknak szóló igényes, szerethető zenét alkossunk. Szem előtt tartjuk azt is, hogy mire ez a generáció felnő, igényes művészeti alkotásokra nyitott, zeneértő, zeneszerető közönség legyen. A zenénk által olyan zenei stílusokat, fordulatokat ismerhetnek meg, amitől hallásuk kifinomul, zenei intelligenciájuk fejlődik.

– És mi jellemzi az együttes zenéjét?
– Nagyon fontos stílusjegyünk, hogy zenénkben találkoznak és keverednek a különböző stíluselemek, mint a jazz, a blues, a rock, a népzene. Ez abból is fakad, hogy a muzsikusok különböző zenei világokból érkeztek hozzánk. Most két szélsőséget próbálok megemlíteni a zenekarból, például Szokolay Dongó Balázs a népzenei vonalat erősíti, míg például Gotthár Misi rockgitáros. Ebből a zenei sokszínűségből fakadóan a koncerteken sokféle hangszerrel találkozhatnak a gyerekek és szüleik: gitárok, buzuki, különböző népi fúvós hangszerek és ütőhangszerek a világ sok-sok tájáról.

– A koncertek mellett családi táborok szervezésével is foglalkozik, erről mesélne bővebben?
– Mint énekesnő, drámapedagógus az életemben már nagyon régóta jelen van a nyári táborok szervezése, ez nem a Veronakival jött, hanem éppen, amit csináltam, a mellett szerveztük férjemmel a nyári táborokat. A gyermekeink, Virág és Jakab születését követően ezek a táborok kicsit a háttérbe szorultak és szüneteltek. De nem vártunk sokat, amikor Jakab elmúlt egyéves, akkor újdonságként nem gyerek-, hanem családi tábort szerveztünk. Ennek az volt a lényege, hogy nemcsak a gyerek, hanem az egész család együtt táborozik, együtt tölt egy kis időt. Fontos számunkra erősíteni azt, hogy a szülők játsszanak a gyerekeikkel, kalandozzanak velük. Ez a szellemiség a Veronaki zenéjére is jellemző, családi zenekarként tartanak számon minket a zenei igényesség és a szövegek sokszínűsége miatt és így felnőtt rajongóink is vannak. Ez a családi tábortípus tehát tavaly debütált, és idén is megszervezzük, most egy szigeten tartjuk meg, ahova nem lehet autóval bemenni, csak csónakkal, ez is egy élmény lesz a családoknak. A táborainkon időnként megjelenik a zenekar többi tagja is, és hangszerbemutatókat tartanak a résztvevőknek.

– Mondana pár szót ízelítőül a nagyváradi koncert műsoráról?
– Többször voltunk Partiumban és Erdélyben is sokszor koncerteztünk, most jöttünk haza Székelyudvarhelyről. A közönség hallhatta már a Gőgös Gúnár Gedeon, a Mosó Masa Mosodája műsorunkat. Ezen koncertek alapjául szolgáló szövegek és könyvek nagymamám, Varga Katalin munkái. A Szent László Napokon tartandó koncertünkön a fentebb említettek mellett több számot is lejátszunk a decemberben megjelent új lemezünkről is, a Tündérforgóról. Ez a lemezünk is nagymamám azonos című könyve alapján készült. Ez a könyv azért nem lett olyan híres és nem került be annyira a köztudatba, mint például a Gőgös Gúnár Gedeon, mert az 1999-es kiadását követően még ugyanabban az évben a Budapest Sportcsarnokban rendezett karácsonyi vásáron a könyv szinte összes példánya a tűz martalékává vált. Nekem van belőle dedikált példányom, és néhány még megtalálható könyvtárakban, antikváriumokban vagy rajongóknál. Most pont kiadókeresőben vagyunk, hogyha már megjelent a lemez, akkor jó lenne a könyvet is újra kiadni.

– Milyen várakozásokkal tekintenek a Szent László Napok keretében tartandó koncertjük elé?
– Mi eleve nagyon szeretjük a partiumi, erdélyi fellépéseket. Mindig azt látjuk, hogy a gyerekközönség nagyon nyitott és aktív. És ez egy előadónak, egy zenekarnak nagyon jó visszajelzés és ösztönzés. Nem arról szól a koncert fele, hogy a gyerekek ellazuljanak. Itteni fellépéseinkre jellemző volt, hogy eleve lazán, játékosan érkeznek, és azt szeretnénk most is, ha a gyerekek az elejétől a végéig élveznék a koncertünket ezúttal is.