– magyarázta Miklósi Ádám.

A szakember arra hívta fel a figyelmet: magyar nyelvterületen mindenkinek Csányi Vilmos jut az eszébe, amikor egy etológus nevét kell megemlíteni (akiről mindig a kutyák „ugranak be” nekünk, holott például a kínai paradicsomhalak etológiai kísérletekben való felhasználása terén is szép sikereket ért el), pedig az etológia gyökerei a 20. század legelejéig nyúlnak vissza, és tulajdonképpen egyidős a genetikával. 1902-ben ugyanis William Morton Wheeler amerikai tudós írt először az etológiáról mint egy olyan tudományról, mely az állati és emberi viselkedés biológiai tanulmányozásával foglalkozik. Széles körben azonban csak 1973-ban vált ismertté az etológia, amikor az orvosi és élettani Nobel-díjat a Konrad Lorenz–Niko Tinbergen–Karl von Frisch trió kapta az egyedi és szociális viselkedésmintázatok kiváltásáért és szerveződéséért felelős folyamatok felfedezéséért.

De mivel is foglalkoznak valójában az etológusok? – tette fel a kérdést a hallgatóságának Miklósi Ádám, maga adva meg erre a jó választ. Mint kifejtette, a közvélekedéssel ellentétben nem csupán azzal, hogy „kimennek a természetbe, és nézik az állatokat”, hanem megfigyelik ezeket, és próbálják megfejteni azt, hogy mi a viselkedésük oka. A közelmúltban elhunyt Jane Goodallra emlékezett ezután az előadó, mint mondta, neki többek közt azt köszönhetjük, hogy bebizonyította: az eszközhasználat nem emberi találmány, hiszen a csimpánzok is használnak tárgyakat. E felfedezés pedig megváltoztatta azt, hogy miként gondolkozzunk az emberi evolúcióról.

Szóba került az is, hogy az ELTE etológiai tanszéke 1994-ben indította el a Családi Kutya Programot abból a feltételezésből kiindulva, hogy az evolúció során a kutyában olyan viselkedési változások mentek végbe, amelyek segítették az emberi környezetbe való beilleszkedésben, és funkcionális értelemben megfeleltethetők az emberi viselkedésminta bizonyos elemeinek. Egyebek mellett arra a következtetésre jutottak: a kutya nem egy szelíd farkas, és nem helyettesíthet egy családban egy gyermek létezését. Nincs genetikai rokonság kutya és ember közt, viszont a kutya és az ember hajlandóságot mutat szövetség kialakítására és együttműködésre, illetve kölcsönös szociális támogatást nyújt mint barát egymásnak.

Áttérve a robotokra, Miklós Ádám hangsúlyozta, hogy a realitás másként fest, mint ahogyan azt a médiában vagy a filmekben látottak alapján elképzeljük. Az ipari robotok például a valóságban csupán önálló munkavégzésre, egyszerű feladatok ellátására, ismétlődő mozgásokra képesek állandó környezetben és nagy pontossággal. Az úgynevezett szociális robotok pedig emberi közegben önálló, hasznos és zavarásmentes munkavégzésre, közvetlen emberi beavatkozás nélkül, az emberrel kommunikálva és együttműködve. Olyan funkciókat várnak el „tőlük”, mint a kommunikáció, az empátia, a kötődés, az együttműködés, az utánzás és a szabálykövetés. A problémáik közé sorolják azt, hogy a jellegzetes állapotuk a „nem-működés”, az etológiai megközelítés hiánya, és az, hogy esetükben nincs valódi teljesítménymérték. Ethonicot egy ember irányítja egy távvezérlővel, nincsenek érzései, körülbelül hat óra elteltével lemerül, és a szoftverének a frissítése néha nem várt eredményekkel jár, ezért nevezhető inkább négylábú robotnak, mint robotkutyának, jelentette ki a kutató.

Asimov 1940-ben megfogalmazott három törvénye a robotokról napjainkban tehát valahogy így hangozna az etorobotika szerint:

1. Mindig alaposan értsd meg a problémát, amit meg szeretnél oldani.
2. Építsd meg azt a robotot, ami a legjobban képes a feladat végrehajtására.
3. Ne építs emberrobotot, már másnap jobb lesz nálad.

– hangsúlyozta Miklósi Ádám.