Nem csak azt jelzi nekünk, hogy mi történt akkor Jeruzsálemben, hanem a mi saját életünket is visszatükrözi. Szinte hiánytalanul feltárja azt, hogy mit tesznek az emberek, milyenek tudnak lenni, vagy mivé válhatnak. Múlt idők történéseit a realitás részeként ismerteti meg velünk a tükörbe nézés, ami miatt egy-egy ilyen pillanat több mint egy eseménynek a felidézése.

A nagyböjt végén pedig ez talán természetesnek mondható folyamat és eredmény, hiszen több héten keresztül arra figyeltünk, milyen az Isten, hogy aztán lassan-lassan elérkezzünk oda, hogy most az is megfogalmazódjon: milyen valójában az ember?

Milyen az ember, és mire lehet képes?

A főpásztor azt tanácsolta: virágvasárnap nézzük meg azokat az arcokat, amelyekkel találkozunk a szenvedéstörténetben. Ott van Júdás, aki elárulta Urát, mert más érdekei erősebbek bizonyultak a hűségénél. Péter, aki háromszor is tagadta, hogy ismerné Jézust.

És ott vannak a katonák, aki játékot csináltak mások szenvedéséből, s már észre se vették azt, hogy erőszakot követtek el egy magára hagyott ember ellen.

„Ezek az arcok azonban nem csupán egy régi történet szereplői. Ők mutatják meg számukra, milyen az ember, mire lehet képes, és meddig mehet el. A lehetőségek visszatükrözői ők, olyan képek, amelyek az ember egy-egy arcát mutatják meg mindenfajta szépítés, igazítás, kiegészítés nélkül. Árulásról, tagadásról, gyávaságról, közönyösségről mesélnek nekünk. De a jelenetben meglátjuk Jézus arcát is, mely nem volt se annyira szép vagy ékes, hogy szívesen néztük volna hosszan. Mégis egészen más volt, mint a többi, olyan, ami mellett nem lehet észrevétlenül elmenni.

Meghal, és éppen ebben a halálban mutatja meg nekünk, hogy Isten szeretete milyen messzire terjed” – fogalmazott a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye elöljárója.

– hangsúlyozta Böcskei László.

A szertartáson közreműködött a székesegyház Szent László Ének- és Zenekara.

A galéria a képre kattintva nyílik!