Tóth Gábor
Körülbelül ezer fős közönség kísérte figyelemmel a szombat esti filmzenei hangversenyt, melyen 16 mozisiker muzsikája csendült fel késő estébe nyúlóan, egy 15 perces frissítő szünettel együtt nagyjából két óra leforgása alatt. A népszerű műfaj iránti felfokozott érdeklődés a belépésre várakozók hosszú sorát eredményezte, a kezdést így negyed órával csúsztatták (háromnegyed kilencre). Azok jártak jobban, akik nem a helyszínen, hanem online váltottak előzetesen jegyet, de végső soron, előbb vagy utóbb minden érdeklődő bejutott a belső várudvarba, még ha állva is maradt. Az időjárás és a hangulat igazán nagyszerű volt, a hangosítást kellő szakértelemmel oldották meg, a hangszeres szólamok egyensúlya nem szenvedett csorbát, az énekkar szerepe is átütő volt, a zenekar egyéni szólókkal is remekelt, a különleges ütőhangszeres csapat külön kiemelendő. Összmunkájában egészen kitűnően szólt a teljes hangszeres-énekes előadói apparátus Werner Gábor felkészítésében és vezényletében, mondhatni filharmóniából filmharmónia lett egy estére.
Werner Gábor (sz. 1969, Budapest), a Budafoki Dohnányi Zenekar karmestere most negyedszer járt Váradon filmzenei összeállítással (2014, ’16, ’18 után), mindezt úgy, hogy nem ismételte eddig magát, mindig friss anyagot hozott. Túl a karmesteri feladatokon, a filmzenei summázások egyenkénti zenei történetmesélő füzérét is ő állítja össze, azok újrahangszerelését is ő készíti el, tehát őt magát is tiszteletbeli társalkotónak tekinthetjük. Ezekhez a vezértémákból elkészült zenei összeállításokhoz következő lépésként társulnak a kivetítőre felkerülő filmkivonatok, tehát éppen fordítva történik az alkotói munka, mint az eredeti filmkészítés esetében – tudtuk még meg érdekességként a szünetben Werner Gábortól, akinek most júniusban Szatmárnémetiben, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is volt/van meghívása.
Az elhangzott zenék, eredeti rendeltetésükből adódó illusztratív direktségükkel kifejezetten megmozgatták az érzelmeket, a lírát és drámát egyaránt bejáró válogatás a mai filmipari trend hatásvadász kápráztatásának dacára ugyanakkor ebben a tematikus tálalásban kifejezetten emberközpontú, mondhatni népmesei alaptanulságú lett: harc a jóért, az igazságért, természetesen az életet magát életben tartó szerelem, de azért egy csipetnyi humor is. Volt Ennio Morricone – ne feledjük: a mesterrel korábban már végigturnézta Európát a most fellépett filharmónia-énekkar –, Alan Silvestri, James Horner, Hans Zimmer és ráadásnak John Williams is. Minden szerzőt nem említünk, de ha a háttérben futó moziklipekről bárki levette a szemét, hallhatta azt is, hogy a kétórás csokorból kik voltak az igazán értékes komponisták. Azért a címeket dokumentáljuk: Amadeus, A keresztapa, A Nap könnyei, Az óceánjáró zongorista legendája, A misszió, Az élet szép, A gyűrűk ura, Az utolsó mohikán (1992). A második részben: Amerika Kapitány, Thor, A dzsungel könyve (2016), Pókember 3, Eredet, Avatar, Trónok harca. Az állva kitapsolt ráadáshoz, a Star Wars-főcímzenéhez eztán szellemesen egy fénykardot szimbolizáló piros karmesteri pálcára váltott Werner Gábor.
Fesztiválhangulatú és igazán nagybetűs esemény volt tehát ez az erős nyári kezdés a filharmónia részéről. További hét koncert várható még augusztus végéig a zeneintézménytől, e hét szombaton opera lesz, Donizetti kétfelvonásos buffája, a Szerelmi bájital, ennek részleteire visszatérünk.
