Szolár Éva
Múlt héten látta vendégül Kollár Árpád zentai születésű József Attila-díjas költőt, irodalomszervezőt és Bajzáth Mária mesepedagógust a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola. A szerző-előadópáros által vezetett rendhagyó irodalomórával Pék Andrea és Kis Nóra negyedik osztályát szólították meg. Tăut Eliza igazgató köszöntőbeszédében a helyszínt biztosító intézmény bemutatásán túl kiemelte az iskola anyanyelv- és irodalompedagógiában felmutatott szemléleti és módszertani sokszínűségét, újító munkáját, valamint azokat a rendezvényeket, amelyeket a tanulótársadalom számára szerveznek.
A köszöntő után az előadópáros egy-egy interaktív, játékos irodalomórát tartott a negyedikeseknek. Elsőként Kollár Árpád költő szólította meg a gyerekeket, aki némi ráhangolódással, „irodalmi bohóckodással” hamar megtalálta a hangot a diákokkal, megnyitva az utat az együttgondolkodásnak. A fiatalok nyitottsága és fogékonysága az újító pedagógiai módszerekre érzékeltette, hogy a velük foglalkozó pedagógusok mindennapos gyakorlata is számos ponton hasonló lehet. Némi humorral megközelítve áttekintették az ismert költőket (külön kitérve a váradi gyökerekkel is rendelkezőkre), rímfaragásba kezdtek, ismerkedtek az alkotás és versírás folyamatával, majd Petőfi életén és költészetén keresztül felidézték a 1848-as szabadságharc történéseit is. A téma időszerűsége kapcsán itt hosszabban időztek. A szabadságvágy, a szabadság korlátja, az igazság és igazságtalanság fogalmait járták körül a korosztályt foglalkoztató témákon és élethelyzeteken keresztül, de ugyanakkor nem elszakadva a történeti, irodalomtörténeti tényektől. A negyedikesek vették a lapot, nemcsak együtt gondolkodtak a felvetett problémasoron, hanem értékrendjüknek megfelelő megoldásokat is javasoltak. Az óra végén Kollár kortárs szerző szerepben bemutatta a gyerekközönségnek Félbevágott március című papírszínház meséjét, amely közös ünnepünkről „mesél egyszerre könnyedén és komolyan, ugyanazzal a lendülettel és hittel, amivel 1848 tavaszán a márciusi ifjak álltak ki az igazukért.”
Bajzáth Mária a költészetről prózára váltott a forradalom témájának feldolgozásában, de ugyanolyan sokféle módszerrel és eszközzel (mesepedagógia, élmény- és drámapedagógia) tette ezt, mint előadótársa. A ráhangolódás keretében a forradalmat életszerűvé és megélhetővé tette: a gyerekek érzékszerveikkel és képzeletükkel visszautaztak az időben 1848-ba (beleszippantottak a tavasz levegőjébe, benéztek a Pilvax kávéházba, hallgatták a lovak dobogását, átérezték a félelmet stb.). Majd a nemzeti színű zászló szimbolikáját vizsgálták a korosztály számára megragadható és őket foglalkoztató témákon, élethelyzeteken és tudásanyagon keresztül. A márciusi ifjak harcos igazságkeresésének megértésére egy mesét használtak fel, míg a szegénység korabeli összefüggéseit közmondásokon keresztül vizsgálták. Ezt követően az ünnepélyes csend megteremtésével zárták foglakozást. Levezetésként pedig felolvasószínházat rögtönöztek, ahol a diákoknak lehetőségük adódott előadói és kommunikációs készségeiket felvillantani.
A rendhagyó tanóra eredményei önmagukért beszélnek: gazdag pedagógiai eszköztár áll rendelkezésre a netgeneráció olvasóvá nevelésére, a szépirodalom megkedveltetésére és összetett történelmi-irodalmi témák feldolgozására is.
