„Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.” Örök szeretettel emlékezünk STETTNER ISTVÁNRA halálának 18. évfordulóján. Emlékét szívünkben örökké őrizzük. Lala, Ági, Attila, Zsófi és Éva.
*
„Már eltűnt régen a hajó Veled és én még mindég kendőt lengetek. S amíg távolba réved a szemem, arcod vonásait idézgetem. S a szélben, mely hajamba beletép, ott érzem még kezed melegét.” Szívemben örökké tartó fájdalommal emlékezem férjemre, STETTNER ISTVÁNRA, akinek szerető szíve 2006. január 28-án dobbant utolsót. Emléked legyen áldott, pihenésed csendes! Bánatos feleséged, Évi.
*
,,Lelked, reméljük, békére talált, S te már a mennyből vigyázol majd ránk. Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk. Rád örökkön örökké emlékezünk!” BORSI MÁRIÁRA emlékezik, halálának harmadik évfordulóján bánatos férje, fiai, menyei és unokái.
-
„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.” (Juhász Gyula) Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ÖRDÖG BALÁZS nyugalmazott tanár életének 99. évében, 2024. január 20-án csendesen megpihent. Drága halottunk földi maradványait 2024. január 27-én, szombaton déli 12 órakor helyezzük örök nyugalomra a marosvásárhelyi református sírkertben. Emléke legyen áldott! A gyászoló család.
*
Három éve annak a szomorú napnak, amikor búcsú nélkül itt hagytál bennünket, UJFALUSI IMRE (élt 52 évet, Hegyközszáldobágy). „Elmentél, pedig sok dolgod lett volna még, Megtölteni szépséggel a családod életét. Elmentél s veled együtt eltűnt a remény, De lelkünk egy darabja utadon elkísér. Veled vagyunk most is, Te pedig velünk vagy, Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy!” Emlékét őrzi felesége, Edit, gyerekei, Ingrid és Ricsi.
*
Három éve annak a szomorú napnak, amikor itt hagytál engem, drága édesapám, UJFALUSI IMRE (élt 52 évet, Hegyközszáldobágy). Rengeteg idő telt már el nélküled, Halkan számolom az éveket. Búsan lehajtom a fejem, Ebben az évben is megemlékezem. Tehetek millió gyertyát a sírodra, Téged úgysem hoz már vissza. Nem hoz vissza hozzám és ez fáj, Tényleg nem fájt a lelke, mikor megpihent? Kérlek, Istenem, küldj nekem választ, Ne csak álmomban hallhassam apukámat. Hadd mondjam el neki, hogy szeretem, Hogy halála óta sem feledem. Emlékét őrzi bánatos lánya, Ingrid és Costel.
*
„A fájdalmat leírni nem lehet, csak letörölni a hulló könnyeket.” Szívünkben örök fájdalommal emlékezünk SZILÁGYI ILDIKÓRA (szül. KAKÓCZ ILDIKÓ) halálának második évfordulóján. „Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon, azért van, mert hiányzol nagyon.” Emlékezik örökké gyászoló családja.
*
Fájó szívvel búcsúzunk szeretett unokatestvérünktől, SOÓS PIROSKÁTÓL. Emléke legyen áldott, pihenése csendes! Szabó Imre és családja.
*
Fájó szívvel, de soha el nem múló szeretettel emlékezünk SZILÁGYI BÉLÁRA halálának 3. évfordulóján. „Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. Nincs az a nap, hogy ne jussál eszünkbe, Olyankor mindig könny szökik a szemünkbe. Egész életedben szorgalmasan éltél, Ránk nagy bánatot hagyva, csendesen elmentél. Míg köztünk voltál, mi nagyon szerettünk, Hiányzol nagyon, soha nem feledünk, Drága emlékedet örökre őrizzük!” Felesége, tíz gyereke, tíz unokája és két dédunokája.
*
Örök fájdalommal emlékezem a 14 éve elhunyt legjobb barátnőmre, JAGÓ GÁL OLGÁRA (Kémer). Soha nem fogom elfelejteni. Irma.
*
Fájó szívvel emlékezünk a szeretett feleségre, sógornőre, rokonra, OPRIS ÉVÁRA (szül. VICSAI), aki egy éve, 73 évesen örökre megpihent. Emléke legyen áldott, pihenése csendes! Férje, Gyuri és fia, Attila, sógornői, Anikó, Ilonka családjával, közeli és távoli rokonai, ismerősei.
