Fájó szívvel tudatjuk, hogy RIMAI LÁSZLÓ életének 81. évében elhunyt. Temetése 2022.07.25-én, 14 órakor a nagyváradi Rulikowski temetőben, a városi kápolnából. Búcsúznak tőle: felesége, gyermekei és családjaik, unokái, menyei, valamint Bíró Anna és családja.
*
Fájó szívvel emlékezünk HODOS FERENCZRE, akit ma 5 éve magához szólított az Úr. Temetőben virágok csendes sírhalmodon, forró nap sugara égeti a földet, de te aludj tovább, kedves apu, férj és imádott tata.
*
Szomorú szívvel emlékezünk életünk legszomorúbb napjára, amikor a drága férj, nagyapa, BOZÓKI LÁSZLÓ szíve örökre megpihent 1991.07.19-én. Emléke örökké élni fog szívünkben. Felesége, lányai, unokái, dédunokája, vejei.
*
„Múlik az idő, de a fájdalom marad, betöltetlen az űr, mely szívemben itt maradt.” Fájó szívvel emlékezem drága gyermekemre, DIENES SÁNDORRA halálának 5. évfordulóján. Az örökké gyászoló özvegy édesanyja.
*
Mély fájdalommal emlékezünk a szeretett férjre, sógorra, nagybácsira, BALOGH BÉLÁRA halálának második évfordulóján. Őt soha nem feledjük, emlékét örökké megőrizzük. Nyugodjon békében! Bánatos felesége, Olga és a Mezei család.
*
Mély fájdalommal veszünk végső búcsút szeretett testvérünktől, GARAI LAJOSTÓL, aki 76 éves korában eltávozott az égi hazába. Emléke szívünkben örökké élni fog. Temetése július 25-én, 11 órától a Steinberger kápolnából. Bánatos testvérei, Cuni és Kati családjukkal.
*
Szomorú lélekkel tudatjuk, hogy férjem, GARAI LAJOS 76 éves korában, türelemmel viselt betegség után megtért Teremtőjéhez. Temetése július 25-én, 11 órától a Steinberger kápolnából. Felesége, Marika és annak lányai, Andrea és Krisztina, sógornője, Gyöngyike és családja.
*
Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesapa, após, nagyapa, GARAI LUDOVIC temetése július 25-én, 11 órától lesz a Steinberger kápolnából. Isten nyugtassa békességben. Felix, Lavinia, Alina és Iris.
*
Vigasztalást kívánunk drága barátnőnknek, BERINDE KATINAK, aki szeretett testvérétől, GARAI LUDOVICTÓL búcsúzik. Őszinte részvétünk a gyászoló családnak! A Cordoș család.
*
Fájó szívvel emlékezem az én drága, szeretett fiamra, NAGY LAJOSRA (Biharpüspöki) halálának 5. évfordulóján. „Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, Nem tudja, mily nagy a fájdalom. Hozzád már csak a temetőbe mehetek, Virágot csak a sírodra tehetek. Könnycsepp gördül végig arcomon, Ez azért van, mert hiányzol nagyon-nagyon.” Nyugodj békében! Isten őrködjön nyugalmad, pihenésed és örök álmod felett. A te bánatos édesanyád és a család.
*
Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk a szeretett gyermekre, testvérre, PONTOS GYULA LAJOSRA (Biharpüspöki) halálának 2. évfordulóján. Bánatos szülei és testvérei.
*
Szívünkben soha el nem múló fájdalommal emlékezünk édesapánkra, PAPP JÓZSEFRE halálának első évfordulóján. Bánatot hagyva ránk, örökre elmentél. Csak az idő múlik, de feledni nem fogunk, szívünkben a fájdalmat leírni nem lehet, csak letörölni a hulló könnyeket. Örökké bánatos fiaid, Csaba és Attila, unokád, Zsombor és menyed, Betty.
*
Soha el nem múló szeretettel emlékezem 14 éve elhunyt drága gyermekemre. HOMONNAI IRMA (élt 49 évet). Kimegyek a temetőbe, könnyem pereg le egy kőre. Ez a kő nem fed mást, mint egy drága édesanyát. Az idő múlik, feledni nem lehet, szívünkben őrizzük drága emlékedet. Nyugodjál békében, drága lélek. A te bánatos édesanyád.
*
Szemünkben könnyekkel, szívünkben mély fájdalommal emlékezünk a legdrágább feleségre, édesanyára, anyósra, nagymamára és dédnagymamára, ÖZV. SZŰCS GYULÁNÉRA (született FELFÖLDI IRÉNKE, Hegyközkovácsi), akinek ma 1 éve, hogy jóságos szíve megszűnt dobogni. „Nincs az a nap, hogy ne jussál eszünkbe, Olyankor mindig könny szökik szemünkbe. Rögös volt az út, mely neked jutott, Küzdöttél bátran, mert Isten buzdított. Nem felejtjük soha két dolgos kezed, Nem felejtjük jóságos, szerető szíved. Egész életen át dolgozva éltél. Ránk bánatot hagyva, csendesen elmentél. Nem fogjuk már elgyöngült kezed, Nem simítjuk már őszülő fejed. Nem tekint már ránk aggódó szemed, Mindent köszönünk neked!” Kérjük a jó Istent, adjon neki békés nyugalmat! Őt soha el nem felejtő, szerető, gyászoló családja.
*
„Elmentetek tőlünk egy csendes hajnalon, köszönni, búcsúzni nem volt alkalom. Az idő nem gyógyítja sebeinket, Mert ti igazán szerettetek bennünket. Egy célotok volt: a családért élni, Ezt a halál tudta csak széttépni. Jóságos szívetek nyugodjon békében!” Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk SZABÓ MATILDRA és SZABÓ EDMUNDRA haláluk negyedik évfordulóján. Lányuk, Viola, unokájuk, Gergő.
