Bihari Napló
Gyászhírek, március 3.

„Egy szál virág, egy gyertyaláng, egy fénykép, amin mosolyogsz ránk. Emléked örökké itt van velünk, amíg élünk, emlékezünk”. Huszonnyolc év telt el azóta, amikor a számunkra egy nagyon szomorú napon, 1994. március 3-án a drága gyermek és testvér, DÉRER BRUNÓ mindössze 16 éves korában elhunyt. Emléke legyen áldott! Gyászolják őt édesanyja, Liliana, édesapja, Ferenc, testvére, Beatrice és annak családja.

*

 

Fájó szívvel emlékezünk a szeretett édesanyára, anyósra és nagymamára, CRISTEA MARGARETTÁRA (született NYIKOM, Fugyivásárhely), akinek ma 21 éve jóságos szíve örökre megszűnt dobogni. „Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, Akik szívből szerettek, nem felednek Téged!” A megemlékező család.

*

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy hosszú szenvedés után, 60 évesen örök nyugalomra tért KUSZTURA ILONA (BABUCI), édesanya, nagymama és szerető feleség. „Csillag volt, mert szívből szeretett, S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett. Elment tőlünk, mint egy lenyugvó nap, De szívünkben él, és örökké ott marad.” A temetés időpontját később tudatjuk. Nyugodj békében! Búcsúznak tőle: kislánya, Ilona Boglárka, férje, Sergio, unokája, Giulio, fia, Roland Cristian feleségével, Andrea Irén, bánatos férje, Karcsi és bánatos édesanyja, Kovács Ilona.

*

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett BÁN ERZSÉBET életének 76. évében, 2022. február 28-án, hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése a Rulikowski temető Steinberger kápolnájából, március 4-én, pénteken 12 órakor lesz. A bánatos család.

*

Fájó szívvel emlékezünk OLÁH ILONÁRA (Szentjobb) halálának első évfordulóján. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk, s nem felejtünk téged. Örökké bánatos, szerető családja.

*

Fájdalommal tudatjuk, hogy a drága barátnő és kolléganő, KUZSELKA KLÁRA (a Proiect Bihor tervezője) elhunyt. Nyugodjon békében! Szűcs Mária és Giusca Maria.

*

Mély fájdalommal emlékezek szeretett élettársnőmre, KÁLLAI EMMÁRA, aki ma lenne 64 éves. A temető kapuja szélesre van tárva, Útjait naponta sok-sok ember járja. Van, aki virágot, mécsest visz kezében, Olyan is, ki bánatot visz szomorú szívében. Három éve már, hogy ezt az utat járom, Megnyugvást lelkemben még most sem találok. Sírod előtt állok, talán te is látod, Eljöttem újra, tisztelni Téged, Szívemben hordom örök emléked. Te voltál nekem a biztató remény, Nehéz napjaimban is az utat mutató fény. Múlik az idő, de a fájdalom nem csitul, Szememből a könny naponta kicsordul. Tudom, hogy csodára hiába várok, Majd ha eljön az idő, találkozunk, Kéz a kézben soha el nem válunk. Az Istent arra kérem, hogy álmaidra, Te drága lélek, vigyázzon. Örökké bánatos élettársad: V. L. Weinmann József Gyula.

 

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben