A szentmisén részt vett Roos Márton ny. temesvári megyés püspök is. A bevezető részben Böcskei László nagyváradi megyés püspök kiemelte azt, hogy a nagycsütörtök esti szentmisével elkezdődik a szent három nap ünneplése, mely majd húsvét éjszakáján, a vigílián éri el csúcspontját. Egy olyan ünneplés ez, mely nemcsak bizonyos régen megtörtént eseményeket akar felidézni, hanem arra hív bennünket, hogy éljük át mindazt, amit Jézus értünk magára vállalt. Hordjuk Vele együtt a szenvedésnek a keresztjét, és haljunk meg a bűnnek azért, hogy egy új életre támadjunk.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Úgy fogalmazott a főpásztor: ezen az estén tanít bennünket Krisztus, illetve ugyanakkor egy nagyszerű igazságot is kinyilvánít. A katolikusok ilyenkor emlékeznek az oltáriszentség alapítására.
– ez pedig nem más, mint Isten közelsége, jelenléte a mi életünkben. Azért adunk hálát tehát ilyenkor, amiért Isten itt van közöttünk, megszólít, mellénk szegődik, és velünk halad életünk útján.
Böcskei László hozzátette: nagycsütörtök este a megélt szeretet cselekedeteire is buzdít minket Jézus, és megmutatja, mit jelent igazán szeretni. Megmosta apostolainak a lábát, azt kérve:
– ami nemcsak azt jelenti, hogy szeretetet adjunk másoknak, hanem azt is, hogy szeretetet tudjunk elfogadni, hiszen ez a forrása a békének, a harmóniának, az egymás iránti tiszteletnek. Mert Jézus mindenkit egyformán szeretett, és mi is így kell szeressük egymást mindenfajta különbségtétel nélkül, nyomatékosította a váradi egyházmegye főpásztora.
Homíliájában Pálos István főesperes-kanonok arra hívta fel a figyelmet:
Ez nyilvánul meg a lábmosásban és a szent eucharisztiában, amikor Isten önmagát adja nekünk táplálékul. Egy olyan étkezésre invitál, ahol Ő a házigazda és az eledel is, mert annyira szeret bennünket, hogy felvállalt minden bűnünkkel együtt, és kijelölte számunkra az üdvösség útját.
Az elmélkedés után Böcskei László megmosta az apostolokra emlékeztető tizenkét férfinak a lábát, akik különböző közösségeket, kultúrákat és nemzetiségeket képviseltek.
A szentmisében a zenei szolgálatot Oláh Gabriella kántor és az általa vezényelt Szent Cecília kórus látta el. A glória után megszólaltak a harangok, melyek aztán a nagyszombati vigíliáig elnémulnak. A némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi. A szertartás végén kialudtak a fények azt szimbolizálva, hogy a tizenegy apostol elment aludni, az oltáriszentséget a székesegyház kápolnájába vitték, majd az oltárfosztás után a jelenlevők csendben, elbocsátás nélkül távoztak.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Dance
