Egyik olvasónk beszámolója szerint gyermekének 8 éves korban állapították meg az asztmát, miután sportolás közben súlyos fulladásos roham jelentkezett. A diagnózisnak hosszú előzményei voltak: kisgyerekkorban több alkalommal tüdőgyulladással kezelték, gyakran alakult ki laringitiszhez kötődő, erős köhögési roham és fulladás, emellett visszatérő bronchitisz és elhúzódó, majd a folyamatos légúti fertőzések miatt gyakorlatilag meg nem szűnő köhögés nehezítette a mindennapokat. Az éjszakai, száraz köhögések szintén rendszeresen visszatértek, a gyermek pedig terhelés alatt már a diagnózist megelőzően is nehezen kapott levegőt. Az édesanya elmondta: a kezelések, a sok szabad levegőn töltött idő és a rendszeres sport jelentős javulást hozott, még ha tudja is, hogy ez az állapot időszakos lehet.
Sokan még mindig úgy gondolnak az asztmára, mint egy jól körülírható betegségre, valójában azonban sokkal összetettebb jelenségről van szó.
– magyarázza Ellenes-Jakabffy Zoltán gyermekorvos-allergológus. A szakember szerint ez azért fontos különbség, mert a szülők általában azt várják, hogy kapjanak egy tiszta, fekete-fehér diagnózist, miközben az asztma különböző formákban és intenzitással jelentkezhet.
A jellegzetes tünetek közé tartozik a száraz vagy váladékos köhögés, a nehezített, elnyújtott kilégzés, amelyet olykor sípolás kísér, még ha a mellkasi szorító érzés, amelyről a betegség a nevét kapta, gyermekkorban ritkán észlelhető is.
Ellenes-Jakabffy szerint a közös háttér a hörgők krónikus gyulladása és túlérzékenysége:
A legtöbb esetben a háttér allergiás eredetű, amit vérvizsgálatok és légzésfunkciós tesztek is megerősíthetnek, ritkább esetekben nem mutatható ki allergia, mégis fennáll a hörgőszűkület. Létezik a csak köhögésben megnyilvánuló, úgynevezett tusszigén asztma is, amelynél a fizikai terhelés – például futás – váltja ki a rohamokat. „Ami minden formára igaz – teszi hozzá a szakorvos –, hogy a tünetek visszatérően jelentkeznek, és az adott gyereknél mindig vannak tipikus kiváltó tényezők: vírusfertőzés, allergénekkel való érintkezés, időjárásváltozás, terhelés vagy akár a dohányfüst.”
Kinövi a gyerek, vagy sem?
A szülők egyik leggyakoribb kérdése, hogy „kinövi-e a gyerek az asztmát?”; ez a bizonytalanság abból fakad, hogy több különböző kórkép keveredik a hétköznapi szóhasználatban.
– magyarázza a gyermekorvos-allergológus. A kicsik légútjai eleve szűkebbek, így egy egyszerű vírusfertőzés is okozhat olyan tüneteket – sípoló légzés, fulladásérzés, köhögés –, amelyek első ránézésre asztmának tűnhetnek. Ilyenkor azonban a légutak a betegségek között teljesen megnyugszanak, nincs tartós gyulladás, és a vizsgálatok is normális értékeket mutatnak.
Ahogy a gyermek növekszik, a légutak természetes módon tágulnak, és egyre kevésbé reagálnak hevesen a vírusokra. Ennek következtében azok a gyermekek, akik kisdedkorban még könnyen hörgőszűkületes epizódokat produkáltak, később már tünetmentessé válnak ugyanazon fertőzések mellett.
Ilyenkor szokták azt mondani, hogy a gyermek „kinőtte” a panaszait, ám valójában nem egy valódi asztmát nőtt ki – hiszen az a kezdetekkor sem állt fenn –, hanem a vírusokkal szembeni átmeneti légúti érzékenység szűnt meg.
Az igazi választóvonal tehát nem az, hogy egy gyerek köhögött-e vagy fulladt-e kisdedkorban, hanem az, hogy van-e a háttérben allergiás eredetű, tartós légúti gyulladás. Ha igen, ezt már valódi asztmának nevezzük, amelyet nem jellemző, hogy a gyermek magától „kinőne”.
– hangsúlyozza a szakember. Sőt, ha az allergiás asztma kezeletlen marad, gyakran társul mellé más allergiás betegség is, például szénanátha vagy poratka-érzékenység. Ezért fontos, hogy ismétlődő hörgőszűkület, elhúzódó köhögés vagy terhelésre jelentkező fulladás miatt a gyermekorvos szükség esetén allergológushoz vagy pulmonológushoz irányítsa a gyermeket.
Rettegett szteroidok
A kezeléssel kapcsolatos félelmek közül messze a „szteroidoktól” való tartás a legelterjedtebb. Ellenes-Jakabffy Zoltán szerint azonban ez az aggodalom sokszor félreértésen alapul. Mint mondja, az asztmában használt inhalációs szteroidok kifejezetten úgy lettek megalkotva, hogy a légutakba juttassák a hatóanyagot, ott, ahol a gyulladás ténylegesen jelen van, és ne az egész szervezetben fejtsenek ki hatást. Mikrogrammos mennyiségekről beszélünk, amelyeknek csak kis része jut el a tüdő mélyére, a szervezet egészére pedig minimális hatást gyakorol.
– hangsúlyozza a szakember.
Fontos azonban, hogy a készítményeket mindig szakorvosi javaslat alapján, rendszeres kontroll mellett használják, hiszen ezek a helyileg ható szerek a krónikus hörgőgyulladás csillapításának leghatékonyabb eszközei: nem szüntetik meg a kiváltó okot, de lehetővé teszik a panaszmentes, normális életvitelt.
A salbutamolhoz hasonló hörgőtágítók szintén biztonságosak, ha a szakorvos által meghatározott dózisban alkalmazzák őket – teszi hozzá Ellenes-Jakabffy. A túladagolás azonban okozhat kellemetlen mellékhatásokat; ha a gyógyszer a megszokott mennyiségben nem hozza a várt javulást, nem az adagolást kell növelni, hanem azonnal orvoshoz fordulni.
Genetika és dohányfüst
A második gyakori tévhit az allergiára vonatkozik: sok szülő gondolja úgy, hogy „ha nálunk senki nem allergiás, a gyerek sem lehet az”. Ellenes-Jakabffy Zoltán szerint ez félrevezető következtetés. Bár az allergiás hajlam bizonyos esetekben öröklődhet, az immunrendszer túlérzékenysége mindig veleszületett tulajdonság, és akkor is jelen lehet, ha a családban korábban senkinél nem jelentkezett allergia. Ha az egyik szülő allergiás, a gyermeknek körülbelül egyharmad esélye van örökölni a hajlamot; ez nem garancia a betegség kialakulására, csupán nagyobb kockázatot jelent. A külső tényezők – például a passzív vagy aktív dohányzás – tovább növelhetik ezt a rizikót.
Ellenes-Jakabffy szerint ez egyértelműen téves, és különösen ártalmas az asztmás gyermek számára. A dohányfüstben található nikotin, kátrány és apró koromszemcsék több ponton is károsítják a légutak nyálkahártyáját: bénítják a csillószőrök működését, fokozzák a nyáktermelést, és rontják a helyi immunvédekezést. Ráadásul a dohányfüst önmagában is krónikus gyulladást vált ki, amely ráépül az asztma okozta gyulladásra, ezzel jelentősen rontva a kezelés eredményességét.
A szakorvos üzenete egyértelmű: asztmás gyermek környezetében sem az aktív, sem a passzív dohányzás nem elfogadható, ideértve az elektromos cigarettákat és más párologtatott dohánytermékeket is.
A kilélegzett füst és a dohányos szülő lehelete is ugyanúgy irritálja a gyermek légútjait, mintha maga szívta volna be a füstöt.
Sportolhat-e az asztmás gyerek?
A sport és az asztma kapcsolatát még mindig sok félreértés övezi, pedig a szakmai álláspont ma már egységes. Ellenes-Jakabffy Zoltán szerint az első és legfontosabb szempont az, hogy az asztmás gyermek ugyanolyan teljes életet élhessen, mint bármelyik egészséges társa, ezt pedig megfelelő diagnózissal és jól beállított kezeléssel lehet elérni. Ha a terápia működik, akkor a gyerek terhelhetősége sem marad el a többiekétől.
A szakorvos hangsúlyozza: a rendszeres mozgás nemcsak megengedett, hanem kifejezetten jót tesz az asztmás gyermeknek, mert edzi az idegrendszert és segít abban, hogy az esetleges későbbi fellángolásokat is könnyebben viselje. Éppen ezért a testnevelés alóli felmentés csak kivételes esetekben, és akkor is átmenetileg indokolt.
Fotó: Pixabay
A sportágválasztásnál van néhány praktikus szempont, de a legtöbb mozgásforma biztonsággal végezhető. Ellenes-Jakabffy elmondása szerint különösen előnyösek a vízi sportok – például az úszás vagy a vízilabda –, mert a medencetérben nincs poratka, a víz felhajtóereje könnyíti az izmok munkáját, és a ritmikus légzés kifejezetten jól hat a légutak működésére. Szinte minden szabadlevegős sport jó választás lehet, míg a beltéri, porosabb vagy penészes környezetű termek esetén érdemes óvatosnak lenni, főleg ha a gyermek poratkára vagy penészre érzékeny.
Dance
