Húsvéti istentisztelet: nem mindegy, hogyan nézzük az üres sírt
Húsvéti istentisztelet: nem mindegy, hogyan nézzük az üres sírt

Fotó: Pap István

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

A húsvét valódi áldása nem a külsőségekben, hanem a hitben és a „húsvéti látásban” rejlik – hangsúlyozta Dénes István Lukács váradolaszi református lelkész ünnepi igehirdetésében.

Ünnepi istentiszteletre gyűlt össze húsvétvasárnap délelőtt a gyülekezet az olaszi református templomban, hogy megünnepelje a keresztény hit legnagyobb ünnepét. A húsvéti igét Dénes István Lukács váradolaszi református parókus lelkész hirdette János evangéliuma 20. fejezetének részlete alapján. Prédikációjában arra a kérdésre kereste a választ:

mitől válik valóban áldottá az ember szíve és élete.

A lelkész rámutatott arra, hogy sokan az ünnep külső körülményeiben keresik az áldást.

Idézet
„Attól lesz áldott az életünk, hogy ünnepelhetünk, hogy békesség van körülöttünk, hogy újra templomban lehetünk, vagy hogy megteríthetjük az asztalt?”

– tette fel a kérdést. Hangsúlyozta azonban, hogy a Szentírás szerint az ünnep akkor válik igazán áldottá, „ha van biblikus, húsvéti látásunk, és nemcsak egy-két napig ünneplünk, hanem egész életünkben”.

Fotó: Pap István

Az igehirdetés középpontjában az üres sír története állt, amely három tanítvány példáján keresztül mutatja be, milyen különböző módon viszonyulhat az ember ugyanahhoz a valósághoz.

Idézet
„Nem mindegy, hogyan látjuk a húsvétot, és hogyan szemléljük életünk eseményeit”

– emelte ki a lelkipásztor.

Elsőként Mária Magdolna példáját idézte, aki az üres sírt látva arra a következtetésre jutott, hogy „ellopták az Úr testét”. Az ő látásmódját a félelem határozta meg. „Sokszor a saját félelmeinken keresztül szemléljük a valóságot” – figyelmeztetett a lelkész, hozzátéve, hogy

ilyenkor nem a tényeket látjuk, hanem azt, amit belső állapotunk rávetít a történésekre.

A második tanítvány Péter, aki alaposan megvizsgálta a sírt. Az ő hozzáállása inkább a racionalitásé: „vizsgálódik, keres, tudni akarja a részleteket”. Bár többet látott, mint Mária, mégsem értette meg a történtek lényegét. A lelkész szerint ez a magatartás ma is gyakori, azaz „sok mindent tudunk Jézusról, de még nincs meg az igazi biblikus látás”.

Kiemelte, hogy a feltámadás titka nem magyarázható meg pusztán ésszel, „ezt csak hittel lehet elfogadni”.

A harmadik tanítvány, János példája mutatja meg az igazi húsvéti látást, aki nem látott többet, mint a többiek, benne mégis megszületett a hit. „Ez az a látás, amely túlmutat a felszínen, és észreveszi a láthatatlant” – fogalmazott az igehirdető. Ez a hit teszi képessé az embert arra, hogy felismerje azt, hogy Isten kezében tartja a világot.

Idézet
„A húsvéti látás nem azt jelenti, hogy minden világos, hanem azt, hogy bármit tapasztalok, tudom: az én Megváltóm él”

– fogalmazott az igehirdető, kiemelve, hogy ez a bizonyosság ad erőt a mindennapok terheihez, és ez tölti meg tartalommal az ünnepet is.

Fotó: Pap István

Az igehirdetés végén a lelkész arra bátorította a gyülekezetet, hogy ne csupán az ünnep napjaiban, hanem életük minden napján emlékezzenek a feltámadásra. „Nemcsak a sírt kell látnunk, hanem az élő Krisztust” – hangsúlyozta.

A húsvéti üzenet így nem csupán egy múltbeli esemény felidézése, hanem olyan hitbeli látás, amely átformálja az ember gondolkodását, döntéseit és egész életét.

Idézet
„A feltámadás ünnepe új látást adhat, mert nemcsak a sírt látod, hanem az élőt, a feltámadott Jézus Krisztust, és akkor több lesz az erő a kereszt hordozásához és ott lesz a hála az öröm pillanataiban”

– zárta igehirdetését Dénes István Lukács.

Az igehirdetés után kiszolgáltatták az úrvacsora sákramentumát.

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben