Ünnepi istentiszteletre gyűlt össze húsvétvasárnap délelőtt a gyülekezet az olaszi református templomban, hogy megünnepelje a keresztény hit legnagyobb ünnepét. A húsvéti igét Dénes István Lukács váradolaszi református parókus lelkész hirdette János evangéliuma 20. fejezetének részlete alapján. Prédikációjában arra a kérdésre kereste a választ:
A lelkész rámutatott arra, hogy sokan az ünnep külső körülményeiben keresik az áldást.
– tette fel a kérdést. Hangsúlyozta azonban, hogy a Szentírás szerint az ünnep akkor válik igazán áldottá, „ha van biblikus, húsvéti látásunk, és nemcsak egy-két napig ünneplünk, hanem egész életünkben”.

Fotó: Pap István
Az igehirdetés középpontjában az üres sír története állt, amely három tanítvány példáján keresztül mutatja be, milyen különböző módon viszonyulhat az ember ugyanahhoz a valósághoz.
– emelte ki a lelkipásztor.
Elsőként Mária Magdolna példáját idézte, aki az üres sírt látva arra a következtetésre jutott, hogy „ellopták az Úr testét”. Az ő látásmódját a félelem határozta meg. „Sokszor a saját félelmeinken keresztül szemléljük a valóságot” – figyelmeztetett a lelkész, hozzátéve, hogy
A második tanítvány Péter, aki alaposan megvizsgálta a sírt. Az ő hozzáállása inkább a racionalitásé: „vizsgálódik, keres, tudni akarja a részleteket”. Bár többet látott, mint Mária, mégsem értette meg a történtek lényegét. A lelkész szerint ez a magatartás ma is gyakori, azaz „sok mindent tudunk Jézusról, de még nincs meg az igazi biblikus látás”.
A harmadik tanítvány, János példája mutatja meg az igazi húsvéti látást, aki nem látott többet, mint a többiek, benne mégis megszületett a hit. „Ez az a látás, amely túlmutat a felszínen, és észreveszi a láthatatlant” – fogalmazott az igehirdető. Ez a hit teszi képessé az embert arra, hogy felismerje azt, hogy Isten kezében tartja a világot.
– fogalmazott az igehirdető, kiemelve, hogy ez a bizonyosság ad erőt a mindennapok terheihez, és ez tölti meg tartalommal az ünnepet is.

Fotó: Pap István
Az igehirdetés végén a lelkész arra bátorította a gyülekezetet, hogy ne csupán az ünnep napjaiban, hanem életük minden napján emlékezzenek a feltámadásra. „Nemcsak a sírt kell látnunk, hanem az élő Krisztust” – hangsúlyozta.
A húsvéti üzenet így nem csupán egy múltbeli esemény felidézése, hanem olyan hitbeli látás, amely átformálja az ember gondolkodását, döntéseit és egész életét.
– zárta igehirdetését Dénes István Lukács.
Az igehirdetés után kiszolgáltatták az úrvacsora sákramentumát.

