Ciucur Losonczi Antonius
Kalotaszeg legrégibb templomának lelkésze érkezett pénteken este a nagyvárad-olaszi református templomba igét hirdetni, az egyházközség által szervezett aznapi imaalkalomra, böjtfő bűnbánati hetében. Az amúgy margittai születésű Hover Zsolt magyargyerőmonostori lelkipásztor azonban nemcsak prédikált, hanem szószéki szolgálata után két történelmi kalandregényéről (Erdélyi trónharc, illetve Erdélyi szabadságharc 1848–49) is beszélt, illetve kérésre dedikálta ezeket.
A vendéget Dénes István-Lukács váradolaszi tiszteletes köszöntötte, kiemelve, hogy nemcsak lelkész, hanem író is, már több kötete is napvilágot látott. Hover Zsolt megjegyezte: örömmel tett eleget a meghívásnak, annál is inkább, mivel a váradolaszi templom az egyike az első szolgálati állomásainak, ami a legációs helyeket illeti – 1997 pünkösdjén volt itt legátus. Idén áprilisban lesz tizenöt éve annak, hogy megkapta kinevezését a magyargyerőmonostori gyülekezetbe. Az ottani egyházközség templomának legrégebbi része 1196-ban épült: ciszterci, majd bencés kolostor volt, aztán önálló plébánia lett, később pedig a protestantizmus terjedése idején reformátusokká váltak a monostoriak is. „Szoktam is tréfásan emlegetni a turistáknak, hogy egy Árpád-kori református templomról van szó”, magyarázta. Hozzátette: sajnos egy apadófélben levő, kiöregedő gyülekezet van ott jelenleg – 180 lelket számlálnak ugyan, de állandóan 70–80-an vannak jelen. Ennek ellenére igyekeznek őrizni a hagyományokat, a templomot is rendben tartják, folyamatosan újítgatják, úgyhogy nem hagyják magukat, vagy ahogyan fogalmazni szokott, „küzdünk, mint vakond a betonon”. Megjegyezte: az általa viselt bujka is mutatja, hogy Kalotaszeg valóban egy népviseletben, ősi hagyományokban jellegzetes és értékes vidéke Erdélynek.
Négy könyve jelent meg eddig, az első kettő inkább fantáziaregény, magyar mitológiai és népmesei elemekkel. A harmadik, az Erdélyi trónharc és a negyedik, az Erdélyi szabadságharc 1848–49 viszont már kimondottan történelmi jellegűek, valós alapokkal. Előbbiben az egyik történetszál Váradon játszódik, az 1660. évi várostrom idején, illetve Olaszi is meg van említve benne mint városrész. Arra gondolt, hogy kevésbé van a köztudatban a váradi vár ostroma, mint az egri, ezért próbált meg a maga szerény módján emléket állítani ennek az eseménynek, mely különös helyzetben érte a váradiakat. Ugyanakkor a Váradi Bibliát is megemlítette a regényében, illetve a várostrom megható és felemelő érzéseit is igyekezett megörökíteni a történetben.
