Elmondta róla, hogy a Bihar megye történetében fontos szerepet játszó köröstarjáni Hoványi családnak a tagja. Az iskoláit Nagyváradon folytatta, és 1838-ban szentelték pappá, miután elvégezte a bécsi Pázmáneumot. Egy rövid időszak miatt kötődik Váradvelencéhez, ugyanis 1843 vége és 1844 augusztusa között itt volt plébános. Szilágysomlyón is tevékenykedett, ami viszont érdekes, hogy Ferenc Józsefnek, illetve az uralkodócsalád több tagjának volt a magyarnyelv-tanára.

A papi pályája a későbbiekben szépen alakult, kanonok, prépost, majd pedig pápai prelátus. A tudományos tevékenysége is kiemelkedő: 1858-ban az MTA tiszteleti tagja lett, ami magasabb rang a rendes tagságnál, nem tiszteletbeli, magyarázta dr. Fleisz János. Hoványi 1871-ben hunyt el, és a váradolaszi temetőben helyezték végső nyugalomra, ennek felszámolása után pedig a csontjai a székesegyház kriptájába kerültek.

Elhangzott, hogy a törökök alóli felszabadulás hozta a város utcák szerinti elrendezését. Az 1770-es térképeken több velencei utca is megjelenik – ilyen volt a Templom tér, a Templom utca és a Kolozsvári utca. A 19. századi polgárosodás során a városi utcahálózat jelentősen bővült és korszerűsödött. A 20. század elején, 1904-ben rendezték az utcaneveket, új házszámokat vezettek be, cím- és lakjegyzéktár is készült. Összesen 168 utcanevet regisztráltak ekkor.

Minden hatalomváltás utcanév-változtatásokkal is együtt járt. Trianon után az új hatalom igyekezett eltörölni azokat az utcaneveket, melyek Várad magyar múltjára emlékeztettek, és sajnos Velence sem volt ez alól kivétel. A visszatéréskor az ismét magyarra visszaállított nevek nagy örömöt szereztek. Újabb fordulatot a kommunizmus hozott e vonatkozásban is, mely kezdetben szép arcát akarta mutatni, ezért a magyar utcanevek csak fokozatosan tűntek el. Az 1980-as években ismét sokat megszüntettek, majd a rendszerváltozás hozott újabb fordulatot.

A tanárnő ezután egy jelképes történelmi sétára invitálta az egybegyűlteket. Korabeli fényképek segítségével felvázolta, melyek az utcák régi és jelenlegi elnevezései, miközben arról is beszélt, hogyan lettek elnevezve.

Nagy István, a Mihai Eminescu Főgimnázium informatikatanára munkahelyi kötelezettségei miatt nem tudott eljönni, ezért Elfeledett síneken: Váradvelence villamosközlekedésének múltjáról című tanulmányát Fleisz János és Fleisz Judit ismertették, kiegészítve ezt a saját gondolataikkal.

A továbbiakban Dénes László főmunkatárs és Tóth Hajnal szerkesztő mutatták be a Várad folyóiratot. Felléptek a Váradi Dalnokok férfi dalárda tagjai (kórusvezető: Márkus Zoltán váradréti kántor-karnagy) és Meleg Vilmos színművész.

Zárszóként Visky István református lelkipásztor két, több mint százéves sósborszeszes üvegcsét (amelyek a parókia udvarán zajlott építkezés során a földből kerültek elő) és egy, az egykori váradvelencei iskolában használt tintatartó üveget ajánlott fel a leendő emlékszobának.

– tanácsolta a tiszteletes.

Blaga Antoniu római katolikus plébániai kormányzó előre tekintve arra hívta fel a figyelmet, hogy 2026 jubileumi év lesz: 290 éves a plébánia, 90 éves a kultúrház, ezért közösen szeretnének emlékpontot, emléktáblát és kiadványt létrehozni, hogy megőrizzék és továbbadhassák az értékeiket.

A római katolikus plébánia által szervezett rendezvény (társszervező a református egyházközség, együttműködő partnerek az EMKE partiumi alelnöksége és a Sapientia Varadiensis Alapítvány) agapéval ért véget.