Az évforduló alkalmából rózsafüzér imára várták a híveket a székesegyházba. Visszatekintettek a megalakulás óta eltelt huszonöt évre, majd délben Böcskei László megyés püspök hálaadó szentmisét mutatott be, Isten áldását kérve a közösség szolgálatára.

Elmélkedésében a főpásztor zarándokoknak nevezte a jelenlevőket, arra hívva fel ismételten a figyelmet, hogy 2025 egy rendkívüli szentév. Ezért sokan elindulnak, felkeresik a zarándokhelyeket. Rengetegen elmennek Rómába, a kijelölt zarándoktemplomokba, mégis ritkán gondolunk bele abba, mit is jelent a zarándoksors, a zarándokút. Holott amikor a katolikusok a Szűzanyát tisztelik, tanulhatnak tőle ilyen téren és ilyen értelemben is, hiszen ő is átélte azt, hogy milyen zarándoknak lenni. Egész élete tulajdonképpen egy zarándoklat volt, és ezt szemlélve mi is „eltanulhatunk” olyan tulajdonságokat, melyek nekünk is segítenek abban, hogy a mi zarándokutunk is célba érjen – magyarázta Böcskei László.

„Mert nem mindegy, hogy hogyan és mi felé haladunk. De azt is tudjuk, hogy valamennyi zarándoklatnak van egy poggyásza, hiszen minden zarándok visz magával valamit. Viszi mindazt, amire testi szempontból szüksége van a zarándokúton, de ami ennél is fontosabb, hogy lelki csomag is van nála” – mondta a megyés püspök.

„Idézhetjük Ferenc pápát, aki amikor meghirdette a jubileumi szentévet, erre az alkalomra egy külön levelet bocsátott ki A remény nem csal meg címmel. Ennek az ötödik pontjában pedig megemlíti a zarándoklatokat, arra biztatva bennünket, hogy merjünk zarándokokká válni, kilépni a hétköznapok szürkeségéből, megszokottságából azért, hogy tudjunk elcsendesedni, ápolni a lelkivilágunkat, másképpen nézni életünk történéseire, mindarra, ami körülvesz. Mert ha megtaláljuk Istent, akkor megtaláljuk az egymás felé vezető utat is, és akkor a zarándokút örömteli haladás lesz számunkra” – hangsúlyozta a megyés püspök.

A továbbiakban hangsúlyozta: Máriára gondolva közismert az ő életéből az a jelenet, amikor az angyali üdvözlet hatására elindul, és meglátogatja Erzsébetet. Ez is egy út, egy zarándoklat – tudjuk, miért történt, mit jelentett, mit vitt magával Mária ezen az úton, és mivel tudta megajándékozni Erzsébetet. Már akkor megérintette Máriát az Úr – és mi következett ebből? Nem vonult el, nem követelt magának kiváltságokat, nem zárkózott el, hanem az Úrral való találkozás örömét meg akarta osztani másokkal is, ezért elindult. „Amikor ebben a jubileumi szentévben mi is kisebb-nagyobb utakat teszünk meg azért, hogy keressük lelkünk megnyugvását, tisztulását, az Istennel való találkozások lehetőségét, kilépve a hétköznapokból, akkor tulajdonképpen azt tesszük, amit Mária: megérintett bennünket az Úr valamiféleképpen, ezért érezzük az ő közelségét, és az e miatti örömünket tovább akarjuk adni másoknak is” – fogalmazott a váradi egyházmegye főpásztora.

A szentmise záróáldása előtt Bărbuț Péter atya, lelki vezető mondott köszönetet az ünnepség szervezőinek, közreműködőinek, majd a püspöki palota belső udvarában agapéval ért véget az összejövetel.