Ciucur Losonczi Antonius
Biharszentjános a történelem folyamán mindig református településnek számított, jelenleg is a lakosok több mint 80 százaléka ehhez a felekezethez tartozónak vallja magát. A helyiek által Nagytemetőnek nevezett régi sírkert a 18. században jelent meg, a feltételezések szerint ez annak tudható be, hogy Mária Terézia az 1770-es években a térségben pusztító kolerajárvány miatt elrendelte, hogy a holttesteket rendezett körülmények között hantolják el. A létesítményben a 20. század második felében még végeztek temetési szertartásokat – idős emberek még emlékeznek arra, hogy gyermekkorukban részt vettek ezeken –, a felszámolása pedig valószínűleg azzal hozható összefüggésbe, hogy az ottani földterület egy részét az 1960-as évek végén Nagyváradhoz csatolták.
Napjainkban az észak-erdélyi autópálya és a biharszentandrási körgyűrű közt összekötő út épül, mely éppen ezen az egykori református temetőn halad majd keresztül. A munkálatok során a vonatkozó törvényeknek megfelelően ennek egy részén régészeti feltárásokra került sor, melynek eredményeképpen előkerült több mint 300 csontváz. Simon Angéla lelkipásztor elmondása szerint Doru Marta régész nagyon korrektül viselkedett, felajánlotta neki másfél hónappal ezelőtt annak lehetőségét, hogy a megtalált földi maradványokat összegyűjtsék, és zsákokba csomagolva vigyék el onnét. Azt is megígérte az archeológus, hogy majd kapnak egy másolatot a dokumentumokról, melyet jegyzőkönyv kíséretében elhelyezhetnek az egyházközség levéltárában. Amúgy ennél több csontváz is van ott még, de azokat nem bolygatták meg, mivel az út nyomvonala nem érinti ezeket. A többinek az elszállítása meg is történt, és a jelenleg működő temetőben egy közös sírba lettek helyezve. Ugyanakkor egy jelképes koporsóban, melynek a teteje átlátszó, összeállítottak egy csontvázat, s végül az egészet befedték földdel.
Simon Angéla hangsúlyozta: a reformátusok a hitvallásuk szerint kötelesek az őseink sírjait gondozni. „Nem vagyunk halottimádók vagy ereklyegyűjtők, de az elhunytakat átadjuk az anyaföldnek, és tisztességben emlékezünk rájuk, kegyeletteljes kötelességünket teljesítve. A II. helvét hitvallás rendelkezik erről, rögzíti, hogy nem értünk egyet azokkal a cinikusokkal, akik a holttestekkel nem törődnek, és a legkisebb tisztelet nélkül hányják őket a földbe. És ugyanakkor elítéljük azokat is, akik fonákul buzgólkodnak a halottak körül, és pogányok módjára siratják azokat. Velük ellentétben mi a mérsékelt gyászt képviseljük, természetellenesnek tartjuk ugyanis azt, ha valaki semmilyen fájdalmat nem érez” – fogalmazott. Hozzátette: ez a válasza és magyarázata tehát azoknak, akik azt kérdezik vagy nem értik, hogy mégis miért volt szükség a vasárnap esti kegyeleti alkalomra. Megjegyezte: fájó az, amikor felszámolnak egy temetőt, vagy annak egy részét, mert megbolygatják a sírokat, a holtak emlékezetét, de hogy az új út miért éppen ott fog áthaladni, miért nem lehetett volna másképpen megoldani, nem az ő dolguk eldönteni. Arról viszont gondoskodni akartak, hogy az egykori temetőnek ne csak papír, hanem más nyoma is maradjon, ezen tömegsír formájában.
Bátori Géza borsi polgármester (Biharszentjános falu Bors községhez tartozik közigazgatási szempontból) elmondta: Csiger László Róbert alpolgármesterrel közösen kiderítették, hogy a Nagytemető valamikor 1,6 hektár nagyságú volt. Tulajdonképpen az egész dűlőt temető dűlőnek hívták. Szép gesztus volt most, hogy a földi maradványokat úgymond visszaadták a közösségnek, mely újra méltó módon megemlékezhet az őseiről, és talán valamikor egy emlékművet is lehet állítani.
Imaszolgálatot Csomay Árpád ny. lelkipásztor végzett, közreműködött a kórus. A szertartás végén koszorúkat helyeztek el az egyházközség, az önkormányzat és az RMDSZ képviselői.
