Pap István

Két kivételes képességű zongoraművész jól összeszokott párosa nyújtott egzotikus, érzelemdús zenei élményt az arra fogékony váradi közönségnek: Vanessa Perez és a 2021-ben Grammy-díjat nyert Kristhyan Benitez venezuelai előadóművészek túlnyomórészt latin-amerikai zeneszerzők műveit szólaltatták meg szombaton este a színházban. Elsőként az est címadó műve, az A fuego lento című Horacio Salgan-kompozíció hangzott el, mely ebben a modern átdolgozásban nagyon emlékeztetett Bartók Bélának két zongorára és ütőhangszerekre írt művére. Majd Violeta Parra Gracias a la Vida című dalának feldolgozását játszották. Ezt követte a Moliendo Café Hugo Blancotól. Ezután Vanessa Perez a közönséghez szólva elmondta, hogy olyan műsort állítottak össze, amellyel Latin-Amerikát akarják ünnepelni, illetve olyan zeneműveket játszanak, amelyeken felnőttek, és amelyek közel állnak a szívükhöz. A művésznő emlékeztetett arra, hogy Venezuela mostanában nehéz időket él át, „ezért bízunk abban, hogy az általunk játszott zene reményt nyújt mindazoknak, akik nem tudnak hazatérni oda, ahonnan származnak” – fogalmazott. Hozzátette, hogy hagyományos latin-amerikai sztenderdek mellett eljátsszák Rahmanyinov 2. szvitjét is két zongorára, mert, mint mondta „a klasszikus zene szintén a szülőhazánk”. De mielőtt megszólaltatták volna az op. 17-es jegyzékszámú művet, felcsendült az előadásukban Carlos Guastavino kompozíciója, a La Rosa y El Sauce.

A szünet utáni második, sokkal rövidebb részben a Perez–Benitez-kettős a Motherless child című spirituálé-feldolgozással indított, amit a Danzon no. 2 követett Arturo Marqueztől. Majd Kristhyan Benitez is szólt a közönséghez. Angol nyelvű rövid beszédében szót ejtett a mexikói zenei stílusról, a mariachiról, melynek gyökerei elmondása szerint Közép-Európáig nyúlnak vissza. A művész azt is kifejtette, hogy: „Mi nagyon szeretjük a drámát. Mélyen érezni és szenvedni akkor is, ha az nem a mi szenvedésünk, ez nálunk sportszámba megy. Ünnepléssel szenvedünk. Mert ahhoz, hogy szenvedj, élned kell, és az élet önmagában egy hatalmas ünnep” – fogalmazott. Ezzel a gondolattal vezette fel Juan Gabriel mexikói dalművész szenvedélyes Hasta que te conoci című szerzeményét. A műsor Poncho Martinez Besame mama című dalfeldolgozásával zárult. A közönség hangos vastapsára egy rövid ráadásszámot is játszott a kettős. Megjegyzendő, hogy a Rahmanyinov és az Arturo Marquez kompozíciókon kívül az összes felcsendülő művet Stephen Buck hangszerelte, illetve írta át két zongorára. Nagyon igényes munkát végzett, mert a klasszikus zenei alkotás nem ütött el a latin-amerikai dalfeldolgozásoktól, sikerült egységes hangzásvilágba összeforrasztani az egymástól egészen eltérő kulturális közegből és zenei hagyományokból származó műveket. Különleges, értékes zenei este volt, ami öregbíteni fogja a Sounds of Oradea hírét.