Ciucur Losonczi Antonius
Részét képezte a 125. jubileumi évnek, 1897 óta áll ugyanis Biharpüspökiben a mostani plébániatemplom. Ennek történelmi előzménye, hogy a török hódoltság megtizedelte az ottani lakosságot is, és megszűnt a katolikus jelenlét. 1736-ban Okolicsányi János váradi püspök alapította újra a plébániát. Előbb kis fatornyos kápolna épült Szent Mihály arkangyal tiszteletére, mely össze volt kötve a plébánialakkal. Valamikor az 1800-as évek elején váltotta fel ezt a kis kápolnát a téglából készült szoba nagyságú kápolna-templom, amely szintén össze volt építve a plébánialakkal. 1889-ben egy vihar következtében a kápolna fatornya súlyosan megrongálódott. Történetesen abban az évben Schlauch Lőrinc bíboros-püspök a kis kápolnában bérmált és megígérte a híveknek, hogy egy szép nagy templomot fog építeni az egyházközösség számára. Az akkor plébános, dr. Beleznay Károly fáradhatatlanul buzgólkodott a templomépítésen, amely 1897-ben készült el. Az ajándékozó Schlauch Lőrinc bíboros-püspök Szent Lőrinc napján szentelte fel egy nagy ünnepség keretében, nyilatkozta portálunknak Varga Sándor jelenlegi plébános.
A mostani missziós hét zárómiséjét Vass Csaba CM szerzetes mutatta be vasárnap délelőtt. Elmélkedésében felidézte, hogy a kereszt alól indultak el az első napon a missziós útra. Mint szó, a misszió azt jelenti: küldetés, és a püspöki közösség tagjai az elmúlt száz évben kilencszer írták fel a keresztre, hogy nekik küldetésük van, hamarosan felkerül a tizedik is, magyarázta. Megjegyezte: a missziós hét régebben más volt, mindenesetre a lazaristák hivatalos neve az, hogy Misszióstársaság. Annak idején egy-egy missziós pap megérkezett egy plébániára, és ott maradt egy egész héten át. Az 1600-as években Páli Szent Vince rendalapító azt javasolta nekik, hogy ágyat is vigyenek magukkal, húzódjanak meg valahol a sarokban, hogy ne terheljék az elszállásolásukkal az adott plébániát. Találkoztak a közösség tagjaival, együtt próbálták elmélyíteni magukban a küldetéstudatot. A kiindulópont ilyenkor a személyes megtérés, önmagunk tökéletesítése kell legyen, hibáink javítgatása által. Másik jellemzője a missziónak a szolgálat, az evangélium hirdetése ragyogó arccal, hiszen Isten azt akarja, hogy boldogan, bőségben éljünk. Mikor? Most. Mindennap ajándék tehát arra, hogy szolgáljunk, tanúságot tegyünk hitünkről, és megszenteljük az időt, mert lehet, hogy a holnap túl késő. Legyen ez a mi missziónk, tanácsolta a lazarista szerzetes.
