Ciucur Losonczi Antonius
Az érdeklődőket Szabó Ödön történész, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, majd a téma két szakértője beszélgetett a kiadványról: dr. Nagy Mihály Zoltán történész, levéltáros, akinek fő kutatási területe a 20. század, illetve ezen belül az egyházpolitika, valamint Pék Sándor váradújvárosi plébános, aki szintén foglalkozott Márton Áron életével, annál is inkább, hogy a szent életű püspök a nagyváradi egyházmegye apostoli kormányzója is volt.
Nagy Mihály Zoltán kiemelte, hogy a főpásztor nép- és ifjúsági nevelő, a keresztény társadalmi tanításnak egyik hirdetője is volt. Egyházszervezőként a két világháború közti erdélyi magyar katolicizmus intézményrendszerének megteremtője. Közéleti kérdésekben nyilvánult meg, mérvadó írásai voltak, felemelte szavát az emberi méltóság megvédése érdekében, a kommunista időszakban a vallási jogok mellett kardoskodott. Nincs miért csodálkozni tehát azon, hogy egy idő után a Securitate látókörébe került, mely hatóság fő eszköze és célja a megfélemlítés, a befolyásolás, a terror, a beszervezés, az ügynökhálózat kiépítése, a társadalom totális megfigyelése volt.
A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács Levéltárának Megfigyelési Állományában két Márton Áronra vonatkozó személyi megfigyelési dosszié található, melyeket 1956 és 1980 között állítottak össze. Az első, Mureș fedőnevű iratcsomó 174 kötetből áll 54.687 oldalon, míg a második, Urania fedőnevű 62 kötetet tesz ki és 22.393 oldalt tartalmaz. A kettő együtt pedig 120 kilométer hosszúságú anyag. (A kiadványban a Mureș- hivatalos nevén „technikai-operatív jegyzékből”- közölnek válogatást).
A lehallgatást általában csak meghatározott ideig végezték, amely lehetett pár nap vagy néhány hónap. Márton Áron börtönből való szabadulása után (1955) nem engedte meg, hogy dolgozószobájába telefonkészüléket vezessenek be, arról viszont nem volt tudomása, hogy a Securitate tisztjei 1956-ban lehallgatókészüléket helyeztek el dolgozószobája falába. A beépített mikrofont szalagos magnetofonhoz csatlakoztatták, amelyet a várban erre a célra kialakított helyiségben helyeztek el. A napi két váltásban dolgozó államvédelmi tisztek először legépelték, románra fordították, majd kiértékelésre a bukaresti központba küldték az iratokat és a rögzített beszélgetések hangszalagjait. A gyakori áramszünetek, a magnószalag hiánya és a személyzet túlterheltsége miatt a püspök lehallgatása nem volt zökkenőmentes. Az ebédlőben, a püspök hálószobájában és a főpapi rezidencia kertjében folyó beszélgetésekről csak ügynökök útján szerezhetett tudomást az államvédelem, ezekben a terekben nem sikerült lehallgatókészüléket elhelyezni, magyarázta a történész. Megjegyezte: a különféle információk elemzése alapján az államvédelem a püspökről és környezetéről a lehallgatási jegyzőkönyveket tartotta a legértékesebb forrásnak. Ezen iratok forrásértéke történeti szempontból is kivételes, nemcsak a bennük foglalt adatok miatt. A szövegekből ugyanis cenzúrázatlanul, utólagos kiegészítések, módosítások nélkül ismerhetjük meg Márton Áron, illetve a vele kapcsolatot tartó személyek véleményét és álláspontját.
