Törő Enikő

A könyvbemutató helyszínéül a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumterme szolgált múlt kedden. Az eseményt a Csángó himnusszal indították, melyet Árkosi Julianna és Szilágyi Ágnes zenetanárok, valamint Márkus Zoltán kántor, karnagy előadásában hallhattunk. Az említettek később még csángó katonadalokkal és népdalokkal is színesítették a programot. 

Az érdeklődőket, illetve magát a szerzőt Nagy József Barna, a könyvbemutató ötletadója köszöntötte. Mint megtudtuk, Domonkos László nem először jár Váradon. A Magyar Moldva című kiadvánnyal kapcsolatosan elhangzott: műfajilag nem mondható történelemkönyvnek, regénynek, riportkötetnek vagy esszének, hanem mindezek keveréke. A tartalmáról szólva Nagy József Barna elmondta, izgalmas történeteket olvashatunk benne, szó van gyilkosságról, és arról is, hogy mi a helyzet most a csángó vidékeken.

Ezután Domonkos László vette át a szót, részletesen ismertetve, hogy hogyan kezdett ismerkedni a csángókkal, ezzel a világgal. Mint elmondta, először egyetemistaként hallott felőlük, majd Ignác Rózsa írásaiban olvasott róluk. Mivel mindig is érdekelte az elszakított magyarok sorsa, így nem elégedett meg a kapott információkkal, és később lehetősége is adódott arra, hogy csángó vidékre látogasson egy portrésorozat alkalmával. Ekkor már ismert is csángó asszonyt, Petrás Máriát (népdalénekes, keramikus), aki vele tartott az útjára, 2004-ben. Akkor Diószént látogatták meg, Petrás Mária szülőfaluját, valamint Klézsét. Az utazás során már az író is elkezdett ismerkedni a nyelvezettel és a csángó identitással. Ezután hosszú évekig nem járt Moldvában, majd 2022 nyarán több időt töltött ott, és ennek az időszaknak köszönhető a Magyar Moldva című kötet. Mint elmondta, az út során arra törekedett, hogy megmutassa, milyen a csángó világ ma, és hogyan alakult az elmúlt évtizedek során. Az érdeklődőkkel megosztott néhány tapasztalatot is: például Szabófalván nemigen ismerik a magyar szavakat, „Nagyváradról” még nem hallottak az ottaniak, de románul, „Oradea”-ként már ismerik. Ezzel ellentétben Pusztinán, ahol szintén járt, még mindig nagy a magyar közösség. Mint elmondta, a csángóügy bonyolult és komoly kérdés, akár kétségbeejtőnek is nevezhető, és egy kollektív néplélektani kutatáshoz több száz évre visszamenőleg vizsgálódni kellene. 

A könyvbemutató végén Szilágyi Zsolt politológus is szólt néhány szót, megköszönve a szerzőnek, hogy eljött Nagyváradra. A csángókkal kapcsolatosan elmondta: véleménye és tapasztalata szerint is úgy érzik, hogy magukra vannak. Úttörőnek tekinti a csángó bált, és azt is, hogy európai tanácsi jelentés készült a csángók helyzetéről, s bár nagy áttörést nem értek el, de kisebb eredmények vannak. Brüsszelbe továbbá csángó delegációt is meghívtak, hogy érezzék, fontos a nyelvi és kulturális identitásuk. 

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, volt európai parlamenti képviselő szintén szólt néhány szót a csángóhelyzetről. Elmondta, hogy az EP-ben végig napirenden tartották a csángóügyet, és aktív püspök korában is fennforgott a téma. ,,Az az igazság, hogy maga a katolikus egyház volt a legkevésbé aktív ebben a tekintetben, pedig ők tehetnének a legtöbbet” – tette hozzá, hangsúlyozva azt is: dicséretes, hogy a magyar kormány létrehozta azt a kiegészítő iskolarendszert, ami ma is él, és talán 1500–2000 magyar gyerek jár az iskolán kívüli programra.

A keménytáblás, sok fotóval kiegészített kötet kereskedelmi forgalomban nem kapható, de a helyszínen kedvezményesen meg lehetett vásárolni.