Van az a mondás, hogy aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Csakhogy néha olyan kevés az, amit kap az ember, hogy már megbecsülni is nehéz. Valahogy így jártak a nagyváradi hátrányos helyzetűek is, akiknek a kormány tartalékalapjából egyetlen élelmiszercsomag jutott.
Mindezt úgy, hogy a Nagyváradi Szociális Ellátási Igazgatóság (DASO) előzetesen mintegy 150 csomagra vonatkozó igényt jelzett.
Anca Sas Grama, a DASO vezetője a Bihari Naplónak nyilatkozva nem rejtette véka alá értetlenségét a történtek miatt.
– fogalmazott.
A kérdés egyáltalán nem költői. A kedvezményezettek körétől függően ugyanis jóval több emberről lehet szó. Az igazgató emlékeztetett arra, hogy amikor korábban az Európai Unió által finanszírozott élelmiszercsomag-osztási programok működtek, Nagyvárad valamivel több mint ezer csomagot kapott. Ezekből a fogyatékkal élők, a jövedelem nélküli személyek és a hajléktalanok is részesülhettek. Ha most csak az éjjeli menedékhely lakóit tekintik hátrányos helyzetűnek, akkor is több mint hetven emberről kellene gondoskodni.
A DASO vezetője szerint az ilyen jellegű élelmiszersegélyeket általában év végén, az ünnepek előtt osztják ki. Elképzelhetőnek tartja, hogy a kormánynál ilyenkor még marad pénz a tartalékalapban, és abból próbálnak különböző településeknek juttatni.
Elmondta, hogy a küldemény a kormány tartalékalapjából származott, átvételekor pedig mindössze egy jegyzőkönyvet kellett aláírniuk. Ebben rögzítették, hogy a munkaügyi minisztériumon keresztül, a sérülékeny társadalmi csoportok számára érkezett élelmiszert vették át. Semmilyen további magyarázatot nem kaptak.
– vélekedett, majd hozzátette:
Anca Sas Grama elárulta, hogy érdeklődni kezdett, más városokban és intézményeknél is hasonlóan alakult-e az élelmiszercsomagok elosztása. Megtudta, hogy voltak, akik egyáltalán nem kaptak csomagot. A megyei polgármesteri hivatalok vagy semmit sem kaptak, vagy mindössze egy-két csomag jutott nekik.
Az igazgató elmondta azt is, hogy
Tavaly viszont egyáltalán nem érkezett csomag.
A DASO vezetője szerint Nagyvárad egyébként nem tartozik a különösen nehéz helyzetben lévő települések közé a hátrányos helyzetűek számát tekintve. A minimális beilleszkedési jövedelemben (venitul minim de incluziune, szerk. megj.) részesülők esetében mintegy 200 dosszié szerepel a nyilvántartásban, ez azonban nem jelenti a rászorulók pontos számát, hiszen ezek a dossziék családokat és egyedülálló személyeket egyaránt jelölhetnek. Az éjjeli menedékhelynek jelenleg 71 ellátottja van – tette hozzá.
A történet abszurditását tovább fokozza, hogy a DASO nem önálló kezdeményezésként kért élelmiszercsomagokat. A központi hatóságok keresték meg az igazgatóságot azzal, hogy az előző évekhez hasonlóan az állami tartalékokból élelmiszersegélyt osztanak a sérülékeny helyzetben lévő családok és személyek számára, ezért adják meg, hozzávetőlegesen hány csomagra lenne szükségük.
A DASO ennek megfelelően előzetes igényfelmérést készített. Anca Sas Grama elmondta, hogy körülbelül 150 csomagot jelöltek meg, elsősorban az éjjeli menedékhely lakóira és a közelgő hideg időszakra gondolva.
Amikor megérkezett az értesítés, hogy másnap 11 és 13 óra között jelentkezzenek a megyei gyermekvédelmi és szociális igazgatóság (DGASPC) székhelyén az élelmiszerek átvételéért, a DASO munkatársai ennek megfelelően készültek. Mivel nem tudták, mekkora mennyiséget kapnak, egy nagyobb járművel indultak el a gyermekvédelmi igazgatóság székhelyére.
– idézte fel Anca Sas Grama.
Adódik a kérdés, hogy mit kezdjen egy szociális intézmény egyetlen élelmiszercsomaggal, amelyet elvileg a rászorulók megsegítésére küldtek. Anca Sas Grama erre is meglehetősen szemléletes választ adott.
– mesélte.
Az igazgató még azt is felvetette, hogy valamilyen közös programot szervezhetnének az éjjeli menedékhely lakóinak, és készíthetnének például lángost a lisztből.
– jegyezte meg.
Szerinte sokkal értelmesebb lett volna, ha a kormány nem településenként próbál egy-egy jelképes csomagot szétosztani, hanem például Bihar megye számára határoz meg egy nagyobb mennyiséget. A települések aztán egyeztethettek volna egymással, és az élelmiszert oda juttathatták volna, ahol a legtöbb rászoruló él.
– mondta, hozzátéve, hogy ez így, ebben a formában nem segítségnyújtás, hanem pazarlás.
Az ügyben kérdésekkel fordultunk a programot lebonyolító Munkaügyi Minisztériumhoz is, arra keresve a választ, hogy netán csak tévedésről van-e szó, illetve ha mégsem, akkor mi alapján állapították meg a segélycsomag mennyiségét. A válaszról tájékoztatni fogjuk olvasóinkat.
Csíkszék
