Tóth Gábor
A koncerten vezényel Jankó Zsolt állandó karmester. Külön meghívott szólista ezúttal nincs, másrészről viszont mindjárt nyolc is van, ha a különálló szólamok alapján értelmezzük a műsort indító F-dúr fúvós oktettet – ennek szerzősége Joseph Haydn és Paul Wranitzky (Pevel Wranicky) között eldöntetlen, autentikus autográf anyag híján. Ezt követi a programban W. A. Mozart Kis éji zenéje, majd egy legkevésbé sem vitatott Haydn-mű, a 94., G-dúr szimfónia zárja a koncertet. És ezzel el is érkeztünk a címben foglalt „meglepetés” egyik fő forrásához, a mű ugyanis, még Haydn életében, az angol közönség révén (majd újlatin vonalon is) ezt a becenevet kapta. Nálunk Üstdob-szimfóniaként ismert, ami a német elnevezéshez kötődik. Azt nem áruljuk el, hogy pontosan miért lesz ez meglepetés, egyrészt általános iskolai zeneismereti tananyag, tehát illik tudni, másrészt nem akarjuk elrontani a tréfát, amit zenéjében Haydn egészséges humorérzékkel kultivált. De nem ez az egyetlen meglepetés a koncerten. Érdemes a nyitányban szereplő oktett harmadik, menüett-tételében is majd fülelni, rendkívül figyelemfelkeltő átfutó anakronizmus fog elhangzani a tétel második trió-szakaszában, amivel a műsorban nem szereplő harmadik nagy bécsi klasszikus is ránk köszön.
Tegyük mindjárt hozzá, ez az oktett kiváló választás, hiszen a fúvósok így külön csoportként is megmutatkozhatnak, s ami még fontosabb, a próbafolyamatokon akár jobb csapattá is csiszolódhattak, s ez a teljes, szimfonikus zenekarépítés szempontjából sem elhanyagolandó. Szintén jó ötlet volt a 18. századi divatos ún. Harmoniemusik állományából választani, a műfaj voltaképp a zenészek külön fenntartói utasításra, arisztokrata rendelkezésre való ugráltatásának kényszerű szüleménye volt egykor, amolyan szabadtéri, uzsonna melletti kikapcsolódást is szolgálhatott.
A fúvósokat a vonósok követik. E műsorválasztásnál a kamarazenekar-formálási szándék szakmailag szintén értékelendő. Azt gondolhatnánk, hogy Mozart egyik legismertebb művét, a Kis éji zenét (Eine kleine Nachtmusik) lépten-nyomon műsorra tűzi a váradi filharmónia is, de ez több okból sincs így. Egyrészt a vonósszerenád túl diszkrét megítélésű a nagy szimfonikus koncertek repertoárjához, másrészt a kamarazenekarnak ritkán vannak koncertjei ahhoz, hogy folyton túl közismert műveket ismételgessen. Így hát az utóbbi időben 4, illetve 15 évvel ezelőtt hallhattuk élő koncerten a híres Mozart-szerenádot itt a filharmóniában. Érdemes tehát újra felfedezni ezt a csillogóan zseniális ékszert.
Végezetül mondjuk még el Haydnról, hogy bizony közel hatvan éves volt már, amikor kiszabadult három évtizednyi helyhez kötött Esterházy szolgálatból, igaz, fényesen megbecsültből. Egy Peter Salomon nevű impresszárió szervezte Haydn angliai bemutatkozását. Pontosabban 58 esztendős volt Joseph Haydn, amikor 1791-ben, éppen Újév napján megláthatta életében először a tengert, voltaképp áthajózáskor a La Manche-csatornát. Haydn Angliában tapasztalhatta meg először azt is, hogy milyen érzés nyilvánosan ünnepelt sztárnak lenni és belecsöppenni egy szabad, nyüzsgő polgári koncertélet sűrűjébe. Két angliai útjának közvetlen vagy közvetett termése utolsó tizenkét (ún. Londoni) szimfóniája, egytől egyig felszabadult, pazar, kiváló ízlésű remekművek, a zenei klasszicizmus napfényben szikrázó hegycsúcsai. Az Üstdob-szimfónia ezek közül a második. Értékelendő ezzel együtt a londoni táj is, amit a filharmónia plakátjának alkotója választott háttérnek.
Haydnnal és Mozarttal hosszú idő óta végre tehát zenekart is formáló, a közönséget pedig tiszta zenei víztükörre kalauzoló, korszaki értelmezésben vett klasszikus műsorral rukkol elő a filharmónia, jobban mondva a repertoárt választó Jankó Zsolt karmester. Jegyekkel kapcsolatos tájékoztatás és további információk bilete.ro, filarmonicaoradea.ro, facebook.com/filarmonicaoradea oldalakon találhatók.
