Tóth Gábor
Olaszország nemzeti ünnepének ajánlotta évadzáró koncertjét a nagyváradi filharmónia június 2-án, csütörtökön 19 órai kezdettel az Enescu-Bartók teremben. A kétórás műsor első felében a Würzburgban élő, világot körbezenélt olasz Fernando Fracassi (fuvola és különféle népi furulyák) lépett fel egymaga, a második órában Lorenzo Moroni vezényelte a filharmónia 22 tagú fúvósegyüttesét, népszerű olasz melódiák, filmzenék, egyvelegek szóltak. A nézőtér harmada telt meg.
Az, hogy a filharmónia gondol a Bihar megyében élő olasz diaszpórára és velük együtt üli meg Olaszország nemzeti ünnepét rendkívül nagylelkű gesztus, és máris eszünkbe jut róla, hogy március idusán ugyanez a filharmóniás gesztus nem történt meg egy kissé népesebb, szintén piros-fehér-zöld zászlójú kisebbség irányába.
Fracassi, aki mint kiderült 1990–96 között itt volt fuvolista a nagyváradi filharmóniában, most visszatért nosztalgiázni, és elhozta legfrissebb CD-je (Lebensmelodien, 2021) anyagát bemutatni a váradi közönségnek. Ez abból állt, hogy hangszóróból szóló zenei negatívokra ráfuvolázott, túlsúlyban standard és alt hangszerrel, mellette dél-amerikai, afrikai, kínai, erdélyi furulyafélékkel is. Bár néhányan sietve és/vagy felháborodva hagyták el a termet zenéje alatt, de rá aztán igazán nincs miért haragudni, mert ő láthatóan őszintén szereti ezt a popzenébe, néhol giccshatárokat borzoló mű-etnóba hajló, lírai-meditatív, nyugtató pszichológiájú, kommersz muzsikálást, ráadásul mindez élete és pályája poézises összefoglalása volt, minden, amit csak adhat önmagából. Na de kérem, azért ilyet beengedni a filharmóniába a szimfonikus koncert helyett, ráadásul évadzárónak eladva, ez veszélyes ízlésficam és arcátlanság a fizető közönséggel szemben.
Végül is jött a helyzeten javítani a fúvószenekar, akiknek a műsorát a tájékoztató programlapról lefelejtették (leszámítva két ráadást Fracassi szólójával). Nem tudni miért kellett a héten egy harmadik koncertet is a nyakába sózni a fúvósegyüttesnek (épp előző nap játszottak kettőt), és miért pont mostanra lett pihenője a szimfonikus zenekarnak és az énekkarnak, ha egyszer lehetett tudni előre, hogy évadzáró lesz.
A fúvószenekar az olasz himnusszal indított, de mint mondtuk, a műsorlap nem jelezte mi következik, ezért a terem ülve maradt. Szólt aztán nápolyi muzsika, Rossini La Danza, majd Romualdo Marenco Gran Ballo Excelsior, de sikerült pl. megtalálni Nino Rota a Nyolc és fél c. Fellini-filmhez írt zenéjének azt az átiratát is, ami pont a legkevésbé emlékeztet az eredetire (lehet szerzői jogi problémák miatt kellett így dönteni). Jött a teljes koncertnek nevet adó Az élet szép c. mozisiker zenéje is, aztán Ennio Morriconétól egy vadnyugati filmzenés összeállítás (Johan de Meij letétje), majd Marco Marzi Souvenir di Napoli. Két záró számra visszatért fuvolázni Fracassi is, immár a fúvósegyüttes kíséretével, a Cinema Paradiso témája és Fabrizio de André Don Raffaéja hangzott el, utóbbi a tapsra való tekintettel kétszer is.
Illő ünnepi üdvözlő szavak is voltak, az Olaszok Biharban Egyesület elnöke, Antonio Sargenti mondott köszönetet a mindig olasz közösségük mellett álló itteni intézményeknek, szervezeteknek, civileknek.
A filharmónia most rövid pihenőt tart, de aztán kezdi a nyári idényét: június 18-án a várban filmzenei koncert várható, június 24-én pedig az Enescu-Bartók teremben operaelőadás – Donizetti Szerelmi bájital. Előzetesekkel visszatérünk, addig is érdemes figyelni a fejlemények végett a zeneintézmény holnapját, közösségi oldalát: filarmonicaoradea.ro, facebook.com/filarmonicaoradea.
