János Piroska

A közel száz, színekben gazdag absztrakt alkotásból álló kiállítás az Ady Endre Elméleti Líceum 250 éves fennállásának alkalmából kialakított tárlatot váltja. „A gyűjtemény Isten világát és a bennünk rejlő szépet csodálatosan csokorba fonja, illetve segít megközelíteni mindezt Emődi Etelka tehetsége által. Ez a tér ismét színt kapott, és egy olyan pontja az épületnek, és azt hiszem, nemcsak az épületről beszélünk, ahová érdemes bejönni” – fogalmazott Böcskei László megyés püspök, aki elsőként köszöntötte a kiállításmegnyitón megjelent közönséget. Hozzátette: egy olyan tárlatról van szó, amelyet legjobban elcsendesedve lehet végigjárni, az alkotásokban a fény és sötétség, az árnyalatok sok mindent kifejeznek. „Remélem, hogy mindenkinek örömet fog okozni, és lelki töltekezést is jelenthet ez a szép kiállítás” – jegyezte meg, megemlítve továbbá a palota területén zajló más eseményeket is.

Az alkotásokat Balla Tünde, a kiállítás kurátora méltatta. Mint fogalmazott, a „húsunkba vágó bizonytalanságok” korában, a világjárvány, a háború, a megszorítások árnyékában élünk, és „mióta öntudatra ébredt ember él a Földön, a traumák feldolgozása, feloldása, a békéhez és az újrakezdéshez szükséges egyensúly megteremtése mindig is a művészek feladata volt. Rajzolták, festették, vésték, írták, rímekbe szedték, hangjegyekbe rendezték a szeretet igazságait életük árán is. P. Emődi Etelka azon művészek közé tartozik, akik 2019 végén, amikor a koronavírus-járvány miatt megállt és sóhajtott egyet a lestrapált Föld, a bezártságot alkotó munkára váltotta, lelkének absztrakcióit, örömeit, gondjait, fájdalmait kezdte el vegyes technikával papírra vetni, és alkotott egy olyan vibrálóan energikus, introspekciós sorozatot, ami napról napra a világhálóra feltéve hirdette fennhangon az élet értelmét. Tus, vízfesték és ecsetvonások kavarognak, mázolódnak, kiabálnak, fintorognak, jajgatnak és örömködnek a papíron” – mutatott rá. A művész ez idő alatt született alkotásaiból válogattak ki mintegy száz alkotást, amelyek a püspöki palota falain kaptak helyet. „Úgy véljük, hogy küszöbünkön a bizonytalan jövővel időszerű a művészi szépet segítségül hívni az elmúlt esztendők okozta sebek gyógyítására, a veszteségek feldolgozására” – tette hozzá.

Jakobovits Márta kerámiaművész a kiállító művész pályatársaként szólt a tárlat megnyitóján, felelevenítve a kolozsvári tanulmányok alatti közös élményeket, tapasztalatokat. Elmondta, olyan nagyszerű tanáraik voltak, mint Spătaru Mircea, Bretter György, Földes László, Balaskó Nándor vagy Ana Lupaș. Diáktársai és a tanárok egyaránt inspirálták, és azt szugerálták számukra, hogy az élet értelme lehet a művészi pálya, de csak akkor, ha következetesen, kellő alázattal művelik és ez lesz a legfontosabb az életükben – emlékezett vissza Jakobovits Márta. Rámutatott: a tárlatot elcsendesedve érdemes bejárni, mintha zenét hallgatnánk, és hagyjuk, hogy a vonalak ritmusa, a színek harmóniája, a felület gazdagsága áthassa a lelkünket.
P. Emődi Etelka köszönetet mondott a kiállítás lehetőségéért, illetve a szép számban megjelent közönség érdeklődéséért is. A tárlat november végéig látogatható a püspöki palota második emeleti folyosóján.