Ciucur Losonczi Antonius
Rövid elmélkedést Fodor József általános helynök tartott, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberi élet örökös adventben telik, a Megváltó érkezésére várva. Az első karácsony éjszakáján pedig a láthatatlan Isten testet öltve láthatóvá lett. Az emberiség ekkor tudta meg Róla a legszebbet: azt, hogy nemcsak hatalom, erő és igazság, hanem szerénység, jóság és irgalom is. Isten maga a szeretet, és Krisztus szelídségét próbálják a papok és szerzetesek szétsugározni embertársaik felé, hogy így velük együtt mi is megismerjük az első karácsony jelentőségét, és mindannyian közösen dicsőíthessük Istent, fogalmazott a vikárius.
Böcskei László megyés püspök felidézte: az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy karácsony és húsvét küszöbén találkozzanak, hogy ráhangolódjanak az üzenetére és hitelesebben át tudják élni azt, aminek hirdetői a templomokban és a hívek közösségében, vagyis az örömhírt. Megjegyezte: a napokban a világi sajtót böngészve felfigyelt egy cikknek a címére, miszerint veszélyben a karácsony. Ez gondolkodóba ejtette őt, és elidőzött azon, hogy vajon miért került veszélybe egy ilyen várt, kedves és meghitt ünnep?
Megítélésében ennek három magyarázata lehet. Az egyik a szekularizáció, az elvilágiasodott életszemlélet. Mindent ehhez a világhoz viszonyítunk, a prioritásainkat, a jogainkat és a kötelezettségeinket úgy definiáljuk, mintha semmilyen következménye sem lenne annak, amit cselekszünk. Saját magunkat állítjuk a középpontba, és nem akarjuk észrevenni azt, amit Isten tesz értünk, ezért nem érdekel bennünket a karácsony titokzatossága sem. A második ok az önistenítés, mely egy régi tulajdonsága az emberiségnek. Már az ókori időkben is megvolt, mert az emberiség a történelem folyamán – és most is – mindig azt akarta, hogy ő uralja a világmindenséget, miközben a legegyszerűbb valóságnak is ki van szolgáltatva. A harmadik indok pedig az, hogy ha az érzékszerveinket nem használjuk, akkor azok eltompulnak, vagyis ha nem tudunk hittel élni, akkor egy idő után már közömbösek vagyunk Isten közénk való érkezése iránt.
Az egyházmegye elöljárója ezután a pásztorok szemszögéből közelítette meg azt, hogy miként ünnepeljük Krisztus születését. Arra hívta fel a figyelmet: éjszaka ment hozzájuk az angyal, amikor álmodtak talán, mert az Úr érkezésének a felismeréséhez szükséges egyfajta nyugalom, belső béke, a léleknek az elcsendesülése. Ezután tisztázták a kételyeiket és „angyali párbeszéd” bontakozott ki köztük, vagyis mielőtt elindultak Jézus felé, előbb egymás irányába tették meg az első lépéseket. Aztán a pásztorok személyes ajándékokat vittek az újszülöttnek, mert úgy igazi egy ünnep, ha önmagunkat tudjuk adni a megajándékozottnak.
