Ciucur Losonczi Antonius

A megjelenteket dr. Kovács F. Zsolt plébános köszöntötte, a liturgia zenei részéről Kribus Mónika kántor-karnagy gondoskodott.

Elmélkedésében Pék Sándor esperes arra hívta fel a figyelmet, hogy 1506. április 7-én született Xavéri Ferenc. Nagy tudományos karrierről álmodozott, s ehhez minden adottsága meg is volt, mégis Loyolai Ignáccal közösen elindult egy közös úton, a jezsuiták, a Jézus Társasága útján. Fogadalmat tettek és elköteleződtek a pápa iránti hűségükben. Xavéri Ferenc volt az első, aki a legmesszebb jutott földrajzilag a missziókban, az evangélium hirdetésében, egészen Japánig. Volt egy röpimája, melyet végtelen sokszor elmondott, s mely így szólt: „Lelkeket, lelkeket adj nekem, Uram!”. Ez tehát a misszió origója, a kiindulópontja és a célja. Innen indul és ide érkezik minden misszió, a találkozás iránti sóvárgás, az emberek szeretete, a lelkek érintése, a témák iránti nyitottság, magyarázta Pék Sándor, hozzátéve, hogy Xavéri Ferencet később szentté avatták, és a misszióknak, a missziónáriusoknak a védőszentje lett. Hangsúlyozta: ennek a szeretetnek a lényege pedig az, hogy ahova Isten állít, ott szolgálok, ahol megsejtem, ott megcsodálom, amim van, azért magasztalom, amim nincs, azért pedig nem zaklatom.

Tovább haladva a lelki gondolatok útján, Pék Sándor azt emelte ki, hogy Isten kell legyen a terv, a kivitel és a betetőzés, hiszen, ha nyughatatlan szívünkkel először a mennyek országát keressük, akkor megadatik nekünk minden, amire a szükségünk van. A misszió azonban nemcsak prédikáció és templom, hanem annál sokkal több. A Kalkuttai Teréz Anya által alapított szerzetesrend neve például a Szeretet Misszionáriusai. Teréz Anya szent papokat kért a pápától, hogy mi is szentek lehessünk. S hogy ezt mennyire komolyan vette, bizonyítja az, hogy a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendben minden első pénteken szigorú böjtöt tartottak a papok megszentelődéséért. Ez is tehát egy misszió, hangsúlyozta a szentmise szónoka.

Arról is beszélt az esperes: a misszió egy másik védőszentje Lisieux-i Kis Szent Teréz, akinek kapcsán arra kell gondolnunk, hogy a misszió fontos a gyermekek és az unokák körében is, akik örömmel és hittel fogadják azt, amit számunkra misszióként közvetítünk. „A megbocsájtással éljük meg a leginkább a mulandóságunkat, a misszió lévén pedig megéljünk mindazt, ami örök!”, zárta végül szavait Pék Sándor.