Pikó Stefánia

A Pece-tó és Pece-patak természetvédelmi területe (Natura 2000 ROSCI0098) az ország unióhoz történő csatlakozása után került a Natura 2000 védett területei közé, de a tavirózsákkal teli tavat már 1932-ben védetté nyilvánították – derül ki a tábláról, amelyet a tó felé vezető ösvény mellett helyeztek el. A püspökfürdői tó hányattatott sorsáról korábban mi is és mások is írtak már, az illetékesek azonban úgy látszik, nem hatódtak meg a felszólalók háborgásától, szomorúságától, a feltehetően kellő erőforrással és eszközökkel rendelkező, de nem illetékes szervek, szervezetek pedig szintén passzivitást mutatnak az ügyben. „Az ökoszisztémának és az itteni, a világon egyedi fajoknak sürgős segítségre van szükségük a túléléshez!” – írja a tábla, a néhány méterrel odébb elénk táruló látvány azonban arról árulkodik, hogy ezzel már elkéstünk.

A természetvédelmi terület hanyatlása az 1960-as években kezdődött, a Félixfürdő és a Püspökfürdő fellendülésével egy időben. A Cigányforrás, amely a tó egyik ellátója volt, az elsők között apadt el a Rontó környékén végzett fúrások következtében. Az 1980-as évek közepén a tó felülete télen befagyott, ami korábban nem történt meg. A melegvíz-utánpótlás folyamatosan csökkenni kezdett, így a tó hőmérséklete is. A helyzet 2011-ben vált drámaivá, amikor megállapítást nyert a tény, hogy a tó szinte kiszáradt. Hosszabb esős időszakok után előfordult, hogy a tó valamelyest megtelt vízzel, ez már azonban nem termálvíz, teljesen más közeg, mint amelyre az őshonos élővilágnak szüksége lenne.

Ez a védett terület úgynevezett endemikus élőhely, ami azt jelenti, hogy a világnak csak ebben a szegletében található, több millió évvel ezelőtt keletkezett, Romániában és Európában nagyon ritka élőhely típus. Az egykoron itt megtalálható fajok közé sorolják a hévízi tündérrózsát, a hévízi vagy Racovița-kelét, amely egy piros uszonyú halfajta és a váradi maradványcsigát.

Az ösvényt mozaikként díszítik a repedések között heverő és földbe taposott apró vízicsigák – a váradi maradványcsigák – kihalt házacskái, az elmúlást nemcsak ez a rengeteg tetem, hanem a darabokra tört Marossy Anna-emléktábla is jelzi. Az „i”-re a pontot a tó legmélyebb pontja teszi fel. A tó fenekén vödrök, egy nagy, törött kuka, egy félig a földbe süllyedt gumiabroncs, ezek között pedig szanaszét szórva hever mindenféle műanyag palack és zacskó, utóbbiakból bőven jutott a védett terület egészére.

Mivel a termálvizet strandok, úszómedencék üzemeltetésére használják a környéken, illetve ahogyan arról korábban is írtunk, sokan illegálisan fúrnak kutakat, és fűtésre használják ezt a természeti kincset, a rezervátum ökológiai és hidroökológiai feltételei nagyon sokat változtak az évek alatt, ez pedig az élőhely fokozatos romlásához vezetett. Egyes itt élő fajok teljesen kipusztultak, míg másokat mesterséges körülmények között, máshol tartanak életben.

Élet- és értékmentés

A Halászat tudományos folyóiratának 107/3-as számában jelent meg 2014-ben dr. Müller Tamás, a gödöllői Szent István Egyetem tudományos munkatársának egy beszámolója, melyből kiderül, a váradi maradványcsiga vagy bordás homorcsa és a Racovița-kele „kizárólag a Nagyvárad melletti Püspökfürdő mindössze 1 hektár felületű, természetes termálvizű tavában fordulnak elő. (…) A nemzetközi Vörös könyv besorolása szerint kritikusan veszélyeztetett hal- és csigafaj az utóbbi évben végveszélybe került a meleg vizű tó forrását megcsapoló mélységi fúrások miatt”. A cikk kitér arra, hogy 2012 és 2013. között a fűtési szezonban annyira megnőtt a termálvíz fogyasztás a környéken, hogy a tóból szinte már csak egy tócsa maradt. Ekkor a Körösvidéki Múzeum tudományos munkatársai a hal- és a csigafaj néhány példányát mesterséges körülmények között helyezte el az intézményben annak érdekében, hogy megmentse ezeket a fajokat, mivel azonban nem sikerült őket szaporítani, tömlőn keresztül kezdtek termálvizet szállítani a tóba. Egy román-magyar együttműködés révén, amely 2013-ban indult a Körösvidéki Múzeum és a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszéke között, dr. Müller Tamásnak és kollégáinak sikerült szaporodásra késztetni a váradi maradványcsigákat és a Racovița-keléket is laboratóriumi körülmények között, ahogyan azt Venczel Márton biológustól azonban megtudtuk, a váradi maradványcsiga azóta már teljesen kihalt, Racovița-keléket azonban még tartanak a Körösvidéki Múzeumban. Ugyanakkor a hévízi tündérrózsa is életben van még, erről szintén írtunk korábban, hiszen a Nagyváradi Állami Egyetem büszkélkedett el azzal, hogy a kampuszon található tavon virágzik ez a különleges növény az egyetem kutatóinak köszönhetően.

Termálvízből sem lesz már több

A Félixfürdő és a Püspökfürdő természetes forrásai előbb-utóbb elapadnak, ezek túlzott lecsapolásáról pedig nemcsak ennek a tónak a kiszáradása árulkodik, hanem a Bálint-forrás leállítása is, amelyet az üdülőt vezető iroda bejelentés és magyarázat nélkül kapcsolt le egyik napról a másikra még a koronavírus-járvány előtt. Magyarázattal nem szolgáltak a sajtó megkeresésére sem. Az illetékesek a felelősséget hárítják akkor is, ha szóba kerül az a rengeteg illegális kútfúrás, amelyekről mindenki tud, mégsem akadályozzák meg. A döntő többség számára láthatóan fontosabbak a gazdasági előnyök, a turizmus kiszolgálása (nem mintha teljes lenne az összeférhetetlenség), semmint a természetvédelem, a hely valóban különleges és egyedi növény- és állatvilágának fenntartása. A kérdés már csak az, feléled-e a közösség ereje, és elegendő lesz-e.