Pap István

A beszélgetések illusztris meghívottja volt Cristian Tudor Popescu író, napjaink román társadalmának legismertebb közírója, aki egyébként a román filmtörténet doktora. Részt vett ezeken Constantin Vaeni, a második napon levetített A hárompecsétes buzogány című film rendezője, továbbá dr. Marian Tutui filmtörténész és dr. Virgiliu Tarau, a Babeș-Bolyai Egyetem történelem professzora. A házigazda dr. Gabriel Moisa történész, a múzeum igazgatója volt. A csütörtökön levetített A hatalom és az igazság című, 1971-ben készült film forgatókönyvírója a nagyváradi születésű Titus Popovici volt. Róla szólva a nagyközönség által CTP-ként is ismert Cristian Tudor Popescu elmondta, hogy a kommunista rendszer legjelentősebb filmkészítője volt, egy olyan forgatókönyvíró, akinek valóban sikerült a művészet által propagandát csinálnia. Nagyon hatékony és emiatt nagyon veszélyes propagandista volt, mert kidomborította a kommunisták emberi vonásait, ezzel közelebb hozta őket a néphez. Hangsúlyozta, hogy A hatalom és az igazság című filmben bemutatott kommunisták a valóságban nem léteztek. Elmondta, hogy a kommunista rendszerben hatvannégy film készült a kommunista illegalitás időszak harcairól, ami szintén történelemhamisítás, hiszen nagyon kevés kommunista volt börtönben abban az időszakban, amikor a kommunista párt be volt tiltva, és semmiféle illegális kommunista harc nem volt Romániában. CTP hozzátette, hogy „azok a rendezők, akik ezeket a propagandafilmeket rendezték, egy lyukas garast sem adtak a kommunizmusra”. Ezt az állítását azzal támasztotta alá, hogy a rendszerváltás után közülük senki sem forgatott hasonló témájú filmet. Sőt, inkább olyan filmeket kezdtek el készíteni 1989 után, amelyekben megfordították a szerepeket és a legionáriusok lettek jók, a kommunisták pedig a rosszak.

Visszaemlékezés

Constantin Vaeni érdekes részleteket osztott meg a kommunista rendszer filmgyártásáról. Idézte Lenin gondolatát, aki azt mondta: „az összes művészet közül számunkra a film a legfontosabb”, mert hamar megértette, hogy a filmnek milyen erős hatása van az emberekre. Ezt a gondolatot hamar magukévá tették a román kommunisták is és a hetvenes évektől tudatosan gyártották a propagandafilmeket. Tematikus filmgyártási tervet állított össze a párt: meg volt szabva, hogy milyen és mennyi úgynevezett ipari filmet, történelmi filmet, művészfilmet stb. kell gyártani. Volt egy külön nemzeti hősi eposz szekció is, melyre hatalmas költségvetéseket különítettek el, ebbe a filmkategóriába sorolhatók a Mihai Viteazulról szóló alkotások is. A propagandafilmek szerepeit az akkoriban legismertebb, legkedveltebb színészekkel játszatták el, mert ezzel is meg lehetett nyerni az emberek szimpátiáját, mondta. Az alkotások kapcsán megszabott ideológiai programtól nem lehetett eltérni, a filmekről „nem vitatkozhattál, megtehetted azt, hogy nem csinálod meg” – fogalmazott Vaeni. A filmeket az elkészítés után két külön bizottság is megnézte, mielőtt jóváhagyták volna a vetítést. Gyakran megesett, hogy a filmeket évekig vizionálták az illetékes párttagok, míg végül az összes megkövetelt módosítás után a nagyközönség elé engedték.

Másfél órányi beszélgetés után következtek a kérdések. Arra a felvetésre, hogy a mai filmekben is van-e propaganda, Constantin Vaeni azt mondta: „persze, hogy van, de nem mindegy, hogy miért csinálod, mi célból és mi az a végeredmény, ami felé a propaganda vezet”. Erre a kérdésre CTP is válaszolt a második napi kerekasztal-beszélgetésen, mondván, hogy természetesen a nyugati, és a nagy amerikai filmekben is van propaganda, de azoknak az a célja, hogy a filmeknek minél nagyobb kereskedelmi sikerük legyen, míg a kommunista rendszerben kizárólag az ideológia sulykolása volt a propaganda célja.

Második nap

A rendezvény második napján, pénteken délelőtt fél tízkor vetítették le A hárompecsétes buzogány című, 1977-ben készült, Constantin Vaeni által rendezett filmet, majd kora délután egy órától kerekasztal-beszélgetés következett az előző napi eszmecsere résztvevőivel. Constantin Vaeni a film keletkezéstörténetéről beszélt. Elmondta, hogy néhány évvel azelőtt készült el Sergiu Nicolaescu és Titus Popovici nagyszabású Mihai Viteazul című filmje, de Nicolae Ceaușescu azt akarta, hogy egy másfajta Mihai Viteazul is megjelenjen a filmvásznon, egy olyan vezető, aki jó adminisztrátor, jó gazdálkodó, jó politikus, vagyis akit könnyebben lehessen vele azonosítani. A rendező elmondta, hogy a filmes közegben elég kínos volt egy új alkotást készíteni ebben a témában, hiszen a másik Mihai Viteazul-film még ment a mozikban. Külön gondot okozott számára az, hogy szereplőgárdát válasszon, hiszen az ő filmjében nem játszhattak ugyanazok, akik a másik filmben is szerepeltek. Így lett a főszereplő hosszas rábeszélés után Victor Rebenciuc. A film elkészítését folyamatosan nyomon követte a párt, az ideológiai bizottság rengetegszer megnézte, mielőtt a közönség elé engedte volna. Ráadásul a már elkészült alkotás végéhez hozzárendeztek Vaenivel egy utolsó jelenetet, az ideológusok szerint ugyanis a történetnek Gyulafehérváron kellett végződnie egy nagy felseregléssel, ami Vaeni elmondása szerint teljesen ellentmondott a film dramaturgiájának és logikájának. Mérgében azt a jelenetet tessék-lássék módon rendezte meg: a villanyoszlopokat ugyan letakarták faágakkal, de az úton a makadámkövet már nem takarták le földdel, így a filmben látszik ez a 17. század legelején még nem létezett útburkolat-típus, ráadásul a tömegjelenetben egyes statisztákon rajta maradt a karóra, és ez is látszik a filmben.

Az igai vitéz

Cristian Tudor Popescu ezen a beszélgetésen sem hazudtolta meg önmagát, kellemetlen igazságokat mondott ki olyan közegben, ahol talán ennek az ellenkezőjére számítottak volna. Ráfagyott a mosoly a jelenlevő történészek arcára, amikor CTP elkezdte sorolni Mihai Viteazul valódi „érdemeit” annak apropóján, hogy összehasonlította a kommunizmusban róla készült két propagandafilmet, a Mihai Viteazult és A hárompecsétes buzogányt. Elmondta, hogy a Mihai Viteazul című alkotásban teljesen ki van lúgozva a fejedelem vallásos meggyőződése, ami durva történelemhamisítás, de az sem kevésbé hamis beállítás, ami már megjelenik Constantin Vaeni filmjében is, hogy az egész nép együtt harcolt Mihai Viteazullal. Ezt az üzenetet is Ceaușescu akarta így láttatni ezekben a filmekben, miközben a valóságban a fejedelem hadseregének zömét zsoldosok tették ki. Mihai Viteazul úgy van bemutatva, és ez a harmadik történelemhamisítás, mint a nép képviselője, holott a későbbi fejedelem nem közember, hanem gazdag bojár volt, „aki miután fejedelem lett, a lehető legcinikusabban bánt a parasztokkal” – fogalmazott CTP. Mihai Viteazul megtartotta a parasztok röghöz kötöttségét. Az erdélyi parasztokat azzal hitegette, hogy majd felszabadítja őket, aminek hatására fellázadtak, de amikor Mihai Viteazul elfoglalta Erdélyt, megfeledkezett erről az ígéretéről, sorolta CTP. A negyedik és egyben legsúlyosabb történelemhamisítás CTP szerint az, hogy Mihai Viteazul volt az első, aki egy országban akarta egyesíteni az egész román népet. Ez azért hazugság, mert a 17. században még nem létezett a nemzet koncepciója, tehát nemzettudat sem létezett, így Mihai Viteazul szeme előtt sem ez lebegett, hanem az, hogy meghódítson területeket. Különben is a három történelmi régiót, Erdélyt, Havasalföldet és Moldvát nem is ő egyesítette először, hanem Báthory Zsigmond, tette hozzá. A későbbiekben elmondta, hogy morális szempontból annyi a Hárompecsétes buzogány javára írható, hogy nem szerepel benne az az irtózatos történelemhamisítás, ami Sergiu Nicolaescu filmjében benne van: az valóban történelmi tény, hogy Mihai Viteazul hitelt vett fel uzsorásoktól, hogy megkapja a szultántól a fejedelmi címet, majd amikor a hitelezők eljöttek hozzá visszakérni a tartozását, bezárta őket egy villába, amit rájuk gyújtott, „és élve elégette őket, mint valami patkányokat. Ezt Sergiu Nicolaescu filmje úgy mutatja be, mint Mihai Viteazul bátor cselekedetét. Holott itt Mihai Viteazul szélhámos, tolvaj, bűnöző és gyilkos volt egy személyben” – mutatta be a meghökkent hallgatóságnak Mihai Viteazul valóságos képét CTP.