Forrás: MTVA
Az 1907-ben Nagyváradon született színésznőt tizenöt évesen szerződtette a nagyváradi színház, húszévesen pedig már magyarországi karrierje is beindult: néhány vidéki színház után a budapesti Vígszínházhoz került. 1936 és 1940 között a Nemzeti Színház színésze volt, majd a világháború végéig csak szerepekre szerződött. 1945 után a Petőfi, a Belvárosi majd 1968-as visszavonulásáig a Thália Színház tagja volt.
Karrierje kezdetén inkább naivaszerepekben, operettekben, illetve vígjátékok temperamentumos lányszerepeiben volt látható, később azonban a drámai alakításaival is elnyerte a szakma és a közönség elismerését. Kora előrehaladtával mindinkább drámai hősnő és anyaszerepekben mutatkozott, ám ekkor sem veszett ki művészi eszköztárából a humor, a bölcsesség és a női vonzerő. Legendás színpadi szerepei többek között A két lány az utcán Vicája, Gorkij Éjjeli menedékhelyének Irinája, Csehov Három nővérének Másája, valamint Csíky Gergely Nagymamájának címszerepe voltak.
Emellett Dajka Margit, avagy Dayka Margit – nevének helyes írásmódja már életében vita tárgya volt – a filmvásznon is lenyűgözőt nyújtott a Liliomfi Kamillájaként, az Ismeri a szandi mandit? című filmben, vagy Orbán Erzsiként a Macskajátékban. Ez utóbbi egyébként Oscar-díjjelölést ért a rendező Makk Károlynak. Számtalan televíziós szerepe közül a legtöbben talán a Fekete macska Zsófi nénijeként és a Nemes Nagy Ágnes könyve alapján készült zenés mese Bors nénijeként emlékeznek rá.
A sokoldalú tehetség művészi hitvallását a következőképp fogalmazta meg: „Mindig az volt a vágyam, hogy ne csak a megírt alakokat elevenítsem meg, ne csak az író szándékát fedezzem fel, hanem minden szerepemben az embert, a sokrétű, jóból-rosszból összetett embert ábrázoljam.” Hogy a színésznő drámai és komikus alakításaiban mennyire sikeres volt ennek megvalósításában, az is bizonyítja, hogy művészetének pontos jellemzésére külön szó – „tragikomika” – született.
