A Hegyközpályi környékén történt tavaszi kígyómarás és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által koordinált friss kutatás adta az apropót, hogy arról kérdezzük Sos Tibor biológust, herpetológust:
A szakember szerint a klímaváltozás hatása valós, de a történet messze nem írható le azzal az egyszerű mondattal, hogy „jönnek a viperák”.
Kiszorítjuk a kígyókat
A klímaváltozás nemcsak az emberek biztonsága, hanem az érintett fajok fennmaradása miatt is fontos – hangsúlyozta Sos Tibor. Mint mondta, a WHO-tanulmányból a médiába főként az a rész került át, hogy a felmelegedés és az élőhelyek átalakulása miatt egyes mérges kígyók közelebb kerülhetnek a sűrűn lakott területekhez, például az olyan városokhoz, mint Nagyvárad.
A tudományos kép azonban ennél jóval árnyaltabb, hiszen több esetben nem terjedésről, hanem visszaszorulásról vagy akár eltűnésről lehet beszélni.
A keresztesvipera példája jól mutatja, miért félrevezető a leegyszerűsítő megközelítés. A hegyekben élő állományok a hűvösebb klímához alkalmazkodtak, ezért a felmelegedés hatására magasabbra húzódhatnak. A gond az, hogy a hegyen sem lehet a végtelenségig felfelé menni: egy adott pont után megszűnik a megfelelő élőhely. Így a melegedés nem feltétlenül új területeket nyit meg előttük, hanem összeszűkíti az életterüket.
Vízisikló: a klímaváltozás és az élőhelyek pusztulása hosszabb távon akár a helyi állományok visszaszorulásához is vezethet
Fotó: Sos Tibor személyes archívuma
A síkvidéki viperapopulációk esetében más a probléma gyökere. A szakember szerint a korábbi mocsaras, hűvösebb mikroklímát biztosító élőhelyek egy része eltűnt vagy erősen átalakult. A mocsarak lecsapolása és a tájhasználat megváltozása egyszerre hat a növényekre, a kétéltűekre és a hüllőkre.
Nagyvárad környékén különösen fontos szempont, hogy az elmúlt években egyre többen költöztek ki olyan dombvidéki, természetközeli területekre, ahol korábban is éltek viperák.
– fogalmazott Sos Tibor. Szerinte amikor új házak, utak, kertek, kaszált gyepek, háziállatok és macskák jelennek meg egy korábbi élőhelyen, az rövid távon több találkozást eredményezhet, hosszabb távon viszont a helyi kígyópopulációk leépüléséhez vezethet.
A szakember úgy látja,
Sokkal inkább azt, hogy az ember egyre intenzívebben használja azokat a területeket, ahol ezek az állatok eddig is jelen voltak.
– mondta, arra utalva, hogy az élőhelyvesztés, az utak, a háziállatok és az emberi zavarás végül összeomlaszthatják a helyi állományokat.
Több a kígyó, vagy több az ember az erdőben?
A több kígyóészlelés egyik oka az is lehet, hogy sokkal többen járnak természetbe, mint korábban. Sos Tibor szerint a túrázás, futás, kerékpározás, kutyasétáltatás és hétvégi kirándulás népszerűsége önmagában növeli az ember–kígyó találkozások esélyét. Ehhez társul a közösségi média hatása, hiszen ma már szinte mindenkinél van telefon, egy fotó vagy videó pillanatok alatt elterjed, és egyetlen eset is könnyen azt az érzetet keltheti, mintha hirtelen megszaporodtak volna a kígyók.
– magyarázta a herpetológus.
Tavasszal, amikor a kirándulók ismét megjelennek a hegyvidéki útvonalakon, a viperák még gyakran a déli órákban napoznak, mert akkor elég meleg a környezet. Nyáron, amikor nagyobb a hőség, az aktivitás inkább reggelre és késő délutánra tolódik, ezért elmaradnak a találkozások. Ősszel, a lehűlés kezdetén ismét előfordulhat, hogy a kígyók napközben melegszenek, és a turisták újra gyakrabban találkoznak velük.
Törékeny vagy lábatlan gyík
Fotó: Sos Tibor személyes archívuma
A hüllők testhőmérséklete a környezettől függ, ezért viselkedésük erősen kötődik a napszakhoz és az időjáráshoz.
Reggel, hűvösebb időben a vipera gyakran mozdulatlanul napozik, és mivel mintázata beleolvad a környezetbe, az ember sokszor csak egészen közelről veszi észre. Később, amikor már felmelegedett, a rezgéseket érzékelve rendszerint eltűnik, mire az ember odaér.
Sos Tibor szerint téves az a gyakran hangoztatott elképzelés, hogy a kígyó agresszív.
– fogalmazott. Ha sarokba szorítják, megfogják, piszkálják vagy nincs menekülési útvonala, akkor védekezhet, de ez nem támadás az ember ellen. A vipera nem üldözi az embert, nem ugrik rá, és nem keresi a „konfliktust” – jegyezte meg.
ismeretében.
Sos Tibor szerint a megmart személy sötét vízisiklónak hitte az állatot, hozzáért, és csak utólag derült ki, hogy nem az volt. Ez a történet szerinte jól mutatja, miért veszélyes a kígyók megfogása vagy piszkálása, még akkor is, ha valaki azt gondolja, felismeri a fajt. Arra is felhívta a figyelmet, hogy Romániában a legtöbb viperamarás kézen történik, ami gyakran arra utal, hogy az állatot megfogták vagy zaklatták.
Korábban írtuk
Korábban a Pece és Félixfürdő térségében is előfordult, de ott ma már nagyon ritkák az észlelések, és elképzelhető, hogy egyes helyekről eltűnt. A város északi és északkeleti peremén, vagyis a Hegyköz felé eső dombvidéki és falusias övezetekben gyakoribbá válhatnak a találkozások, mert az emberek éppen ezekbe a térségekbe költöznek ki, vagy oda járnak kirándulni.
Rézsikló: sok ember olyan hüllőket is pusztít, amelyek nem is kígyók
Fotó: Sos Tibor személyes archívuma
A pánik is pusztítja az élővilágot
Sok ember minden kígyót veszélyesnek gondol, sőt olyan hüllőket is pusztít, amelyek nem is kígyók. Nagyváradon például előfordul a kockás sikló, a vízisikló és a rézsikló, valamint a lábatlan gyík is, amelyet láb nélküli teste miatt sokan kígyónak néznek. A zöld gyíkot is érhetik alaptalan félelmek, mert élénk színe miatt egyesek mérgesnek gondolják, holott ez tévedés.
A hagyományosan ott élő közösségek sok helyen megtanultak együtt élni a kígyókkal. Herkulesfürdő környékén például a homoki vipera a kertek közelében is előfordul, mégsem az történt, hogy a helyiek kiirtották volna. Déva környékén, a vár mellett is vannak viperák, ahogy Székelyföld magasabb területein is jelen van a keresztesvipera. Sos Tibor szerint a helyben élő lakosság sokszor tudomásul vette ezeknek az állatoknak a jelenlétét, míg a kiköltözők egy részét a természet számos eleme zavarja.
Részei annak a természetes hálózatnak, amelyet az emberi terjeszkedés egyre több helyen felszabdal. A szakember szerint nem az a megoldás, hogy félünk tőlük vagy irtjuk őket, hanem az, hogy megtanuljuk, hogyan lehet biztonságosan együtt élni velük.
A kockás siklóval Nagyvárad környékén is találkozhatunk
Fotó: Sos Tibor személyes archívuma
Ha látjuk a kígyót, kerüljük ki. Ha megmar, hívjuk a 112-t
A legfontosabb szabály találkozáskor egyszerű: ha bármilyen kígyót látunk, kerüljük ki, és ne fogjuk meg. Ha szeretnénk megfigyelni, azt biztonságos távolságból tegyük,
A kígyó nem követi az embert, nem támad rá ok nélkül, és általában magától elhagyja a területet, ha van rá lehetősége.
A kígyók napozáshoz olyan pontokat választanak, amelyek gyorsabban
felmelegszenek, például erdőszegélyeket, bokrok tövét, turistaösvényeket,
sziklás részeket, köves vagy nyílt foltokat. Ezeken a helyeken érdemes figyelni,
hová lépünk vagy hová nyúlunk.
Nem ajánlott vakon benyúlni kövek, farakások, bokrok alá, sűrű fűbe vagy olyan helyekre, ahol nem látjuk, mi van a kezünk előtt. A gyerekeknek is érdemes elmagyarázni, hogy semmilyen kígyót nem szabad megfogni.
Marás esetén a legfontosabb, hogy ne kezdjünk régi, filmekből vagy más
kultúrkörökből ismert módszereket alkalmazni. Nem szabad felvágni a sebet, kivéreztetni vagy kiszívni a mérget, leszorítani a végtagot, és alkoholt sem ajánlott fogyasztani. A sebet le lehet mosni vízzel, óvatosan fertőtleníteni lehet, de nem szabad nyomkodni vagy piszkálni, mert ez fokozhatja a szöveti károsodást, és elősegítheti a méreg terjedését.
A következő lépés a 112 hívása és az orvosi ellátás elérése. Ha nincs térerő, olyan helyre kell jutni, ahonnan segítséget lehet kérni, de közben fontos a
nyugalom és a mozgás minimalizálása.
A fájdalom, a duzzanat és az általános tünetek jelezhetik, hogy méreg került a szervezetbe. Sos Tibor arra is emlékeztetett, hogy a viperák nem minden harapáskor juttatnak mérget a sebbe, az ellenméreg pedig maga sem veszélytelen, mert allergiás reakciót is kiválthat, ezért csak indokolt esetben adják.
A súlyosabb kockázatot nem mindig maga a marás jelenti, hanem az érintett általános állapota.
Az allergiásoknak, illetve a szív- és érrendszeri betegségben szenvedőknek különösen elővigyázatosnak kell lenniük, mert náluk a szervezet reakciója súlyosabb lehet.
A legfontosabb üzenet azonban változatlan:
Dance
