A Nagyváradi Városszépítő Egylet kiadásában a napokban jelent meg Nagy József Barna Várad lelke – Nagyváradi magyar utcanevek című kötete, amely a 2016-ban kiadott könyv bővített, több térképpel kiegészített újrakiadása. Bemutatóját szeptember 6-án, vasárnap tartották a Partiumi Keresztény Egyetem Bolyai-termében.
Az eseményen Nagy József Barna vetített képes előadásban idézte fel a nagyváradi magyar utcanevekért folytatott húszéves küzdelmet. Ezt követően az est moderátora, Zuh Deodáth, a Városszépítő Egylet elnöke beszélgetett a kötet szerzőjével, valamint társszerzőjével, Csomortányi Istvánnal.
Fotó: Pap István
A könyv megjelenésének különös aktualitást ad, hogy a nagyváradi önkormányzat a napokban megvalósította az Erdélyi Magyar Néppárt 2022-ben, a részvételi költségvetéshez benyújtott és nyertes tervét. A kezdeményezés eredeti célja a történelmi magyar utcanevek feltüntetése volt, a város azonban nem ezeket helyezte ki, hanem az új táblákon a hivatalos román utcaelnevezések mellett az utca, tér, sétány és más közterülettípusok megnevezése szerepel magyarul és angolul. Nagy József Barna szerint ezzel tulajdonképpen azt valósították meg, amit a helyi tanács már húsz évvel ezelőtt határozatban elfogadott.
– fogalmazott a bemutatón. Mint elmondta, a kötet újrakiadásának célja is az, hogy továbbra is a köztudatban tartsa a történelmi nagyváradi utcanevek ügyét.
– hangsúlyozta, hozzátéve: azt szeretnék elérni, hogy Nagyváradon hivatalosan is megjelenjenek a történelmi magyar utcanevek.
Korábban írtuk
Nagy József Barna követendő példaként Élesdet említette, ahol kétnyelvű utcanévtáblák vannak, miközben az élesdi magyar közösség aránya kisebb, mint a nagyváradi magyarságé. Mint mondta, a cél az ügy napirenden tartása.
– fogalmazott.
Csomortányi István szerint a könyv megszületését elsősorban egy gyakorlati probléma indokolta:
.
Pedig a 18. századtól kezdve egy-egy utcának akár tíz-tizenkét különböző neve is lehetett, attól függően, hogy melyik történelmi korszakról volt szó. Szerinte szintén fontos kérdés volt, hogy a különböző történelmi elnevezések közül melyiket tekintsék elfogadott magyar utcanévnek. Végül az 1940-ben, a magyar közigazgatás visszatérése után bevezetett utcanevek mellett döntöttek. Zuh Deodáth szerint ez megfelelő kiindulópont, hiszen ebben az időszakban volt a legtöbb magyar utcanév Nagyváradon. A szerzők ugyanakkor nem kizárólag a magyar elnevezéseket gyűjtötték össze, hanem a két világháború közötti, illetve a második világháború utáni román utcaneveket is. Csomortányi István szerint ugyanis valamennyi történelmi korszak elnevezéseinek helye van a város múltjának bemutatásában. „Kinek mi baja lehet abból, ha a belvárosi utcák történelmi elnevezéseit elmagyarázzuk?” – tette fel a kérdést. Szerinte ezeket a történeteket érdemes megosztani a nagyközönséggel, hiszen „ezek szerethető történetek”. Úgy vélte, a város különböző korszakokból származó utcaneveit közös értékként kellene kezelni.
Fotó: Pap István
Csomortányi István szerint a nagyváradi utcanevek változása jól illeszkedik a Kárpát-medence településneveinek történeti alakulásába. Kezdetben az utcák elnevezései többnyire az adott hely konkrét funkciójához, sajátosságához kapcsolódtak. Később egyre több történelmi személyiség neve jelent meg, és az utcaneveknek már identitásformáló, szimbolikus szerepük is lett. Mint fogalmazott, ezekkel az elnevezésekkel egykor azt is jelezni lehetett, „hogy kié a tér”. Szerinte azonban ideje lenne túllépni ezen a szemléleten.
– mondta.
Csomortányi szerint Nagyvárad történelmét közös örökségként kellene kezelni, és ennek részei lehetnek a különböző korszakokban adott helynevek is, függetlenül attól, hogy melyik személyiségről nevezték el az adott utcát, illetve hogy az illető történelmi szerepét ma hogyan ítéljük meg. A könyvbemutató végén a résztvevők kérdéseket tehettek fel, illetve megoszthatták véleményüket a kötetről és a nagyváradi utcanevek ügyéről.
Csíkszék
