Tóth Gábor
A püspökség szervezésében és Kaganovskiy-kezdeményezésben zajló színvonalas kamarazenei sorozat ötödik koncertjén most vonóstriókat hallhatunk: Schubert B-dúr, D. 471, Kodály Intermezzo (1905) és Beethoven Esz-dúr, op. 3. Az előadók: Artur Kaganovskiy (hegedű), Kaganovskiy Eszter (mélyhegedű), Bogdan Cocora (gordonka).
Ismét új arca mutatkozik meg a kamaramuzsikának a Kaganovskiy Zenei Esték keretében, ezúttal a vonóstrió, mely nemcsak bensőségesebb, de talán ritkábban is kultivált a széles körben általánosodottabb kvartettnél. A műsorválasztás ezúttal Franz Schubertre, Kodály Zoltánra és Ludwig van Beethovenre esett, mindhármuknak egy-egy fiatalkori műve hangzik el, amelyekben a nagy elődök iránti tisztelet mellett azonban már bizony markánsan és tisztán zeng mindhárom alkotó egyéni stílusa, művészeti hitvallása. Három különböző művészsors korai, mégis érett megnyilvánulásai ezek a darabok, melyek varázslatos érzelmi és kifinomult intellektuális zenei világa kellő időt adhat a figyelmes hallgatóknak, hogy fejben és szívben is visszarendeződhessenek egy olyan állapotba, amit a mostani külvilág zaja és agitációja folyamatosan elhomályosít. Az ehhez elengedhetetlen bensőséges hangulatú őszi fényfelmutatásról gondoskodnak most a közreadó zenészek, a Kaganovskiy házaspár, Artur (hegedű) és Eszter (brácsa), kamarapartnerükkel, meghívottjukkal, Bogdan Cocora csellistával, aki a filharmónia hangszeres művésze.
Schubert 471-es Deutsch-jegyzékszámú B-dúr vonóstriója voltaképp másfél tételes, 19 éves alkotója befejezetlenül hagyta ránk, mégis így is különleges és kerek egész. Komponálása évében (1816) adta fel a fiatal Schubert az apja iskolájában való tanítást, így stabil állás és kereset nélkül maradt, barátai segítségére szorult (nemcsak szállást, ételt, de még kottapapírt is tőlük kapott), voltaképp ekkor vágott bele az anyagilag csupa nyomorúságot hozó, de lélekben annál nagyobb gazdagságot jelentő szabad alkotói életvitelbe. A korabeli Bécs indifferenciája, Schubert bohém alkata, tragikusan korai halála is közrejátszott benne, hogy széles körben posztumusz is jócskán megkésve válhatott ismertté és elismertté (Schumann szerepe például kulcsfontosságú volt ebben). Muzsikája sokszor édesen fájó, önmagában is végtelenül gyönyörködni tudó (nem véletlenül tartják, hogy Schubertnél néha még a dúr is melankolikusabb tud lenni, mint a moll).
Különös, hogy a Kodály-kutatás, de még fiatalkori kamarazenéjével foglalkozó zenetudomány-réteg sem sok szóra méltatja az 1905-ben írott Intermezzo vonóstriót, mely nyilván például két vonósnégyese vagy a hatalmas erejű gordonka szólószonátája árnyékában maradt meg, nemcsak címében, de ténylegesen is „közjátéknak”. Szerencsére a mai kamarazenei előadói gyakorlat szépen felkarolta ezt is. Érdemes meghallgatni az 5-6 perces különleges darabot, melyben a 22 esztendős, frissen diplomázott zeneszerző Kodály (aki még a nagy népzenei gyűjtések előtti startvonalon innen áll) rendkívül izgalmas zenei útkeresésben mutatja meg érzékenységét, tehetségét, az európai és magyar zenei műveltség arra érdemes értékei iránti fogékonyságát.
A 25 esztendős Beethoven épp Bonnt készült elhagyni és Bécsben letelepedni, amikor legelső vonóstrióján dolgozott. Mára már jól ismert markáns egyénisége, váratlan, szellemes fordulatokban bővelkedő nyelvezete, illetve Haydn- és Mozart-tisztelete is (különösen a K. 563-ast emlegetik formális hatásként) jelen van ebben a hattételes műben. Érdemes alaposan odafigyelni rá, hogy milyen ma is hiánycikknek számító emberi vonásokkal üzen nekünk fényről és tartásról ez a német fiatalember 1796-ból.
Jegyek 50, illetve 30 lejes áron a püspöki palota recepcióján vásárolhatók. Jegyfoglalás a 0771 612714-es telefonszámon lehetséges. A lefoglalt jegyek legkésőbb a koncert napján 12.00 óráig vehetők át. Részletekért érdemes ellátogatni a facebook.com/nagyvaradi.egyhazmegye oldalra, itt például egy igényes, tartalmas videóban személyesen a zenészek is megosztják szándékukat, nézeteiket, impresszióikat a várható koncerttel kapcsolatban.
