– fogalmazott Csomortányi, aki szerint „a Széles utcai öntöttvas címer megmentése valóban példaértékű összefogás gyümölcse: az adományokból mindössze négy hét alatt gyűlt össze a megvásárlásához szükséges 10.000 euró. Amikor a címer felbukkant egy online hirdetési felületen, a Városszépítő Egylet gyorsan cselekedett. Megállapodott az eladóval, így a relikvia immár az Egylet tulajdonában van.”

„A cél, hogy a címer visszakerüljön a közterületre, lehetőség szerint eredeti helyére, a felújított Széles utcai hídra. Ezzel nem csupán egy jelentős ipari műemléket mentenek meg, hanem a város közös emlékezetét is megerősítik” – jelentette ki Csomortányi István.

– fogalmazta meg ezt követően előadásában Zuh Deodáth eszmetörténész, a Városszépítő Egylet elnöke. Mint kifejtette, a címer megmentése nemcsak becsületbeli ügy, hanem tudományos és állampolgári felelősség is. Rámutatott: nemcsak az számít, amit tudunk, hanem az is, amiről nem beszélünk – a címer sorsa ugyanis 1982 és 2024 között ismeretlen volt, csupán szóbeszédek keringtek róla, most viszont újra közösségi kincs lett.

Építészeti koncepció

A Széles utcai hidat – amelynek díszítőeleme volt a címer – 1913 decemberében avatták fel, ekkor haladt át rajta az első jármű. A híd azonban az 1981-es jégzajlás során súlyosan megsérült, így elbontották.

Zuh Deodáth részletesen bemutatta a híd és a címer történetét, és rámutatott: ezek az építmények nem pusztán mérnöki produktumok. „Amikor egy épületet vizsgálunk, tudnunk kell, hogy megjelenését számos tényező alakítja: politika, eszmetörténet, filozófia, szociológia, mérnöki tudományos meglátás” – fogalmazott. A Széles utcai híd esetében – amelynek legfontosabb kontextuális párhuzama a budapesti Szabadság híd – érdemes megfigyelni, hogy

A vascímer jelenleg is használt heraldikai kompozíciója egészen az 1600-as évekig nyúlik vissza, amikor I. Rudolf megerősítette Nagyvárad szabad királyi városi kiváltságait. A címer – néhány évtizedes megszakítással – végigkísérte a város történelmét: túlélte a két világháborút, a szocialista korszakból pedig megörökölte a vár motívumát.

– hangzott el az előadás során.

Szecessziós várostörténeti séta

Zuh Deodáth az előadás után várostörténeti sétára invitálta az érdeklődőket, a nagyváradi szecessziós építészet „nyomába eredve”. Bár a szecesszió közvetlenül nem kapcsolódik a címerhez, mégis meghatározó lenyomata a város arculatának. A séta a Markovits–Mathézer-háztól indult, érintve a Sonnenfeld-palotát, a Park szállót, valamint a Stern-, Apolló- és Moskovits-palotákat.

Mint ennek során elhangzott,

Bár nem független a történeti stílusoktól, sajátos elemei – a természeti formák, népművészeti díszítések, klasszicizáló vonások – jól nyomon követhetők. Az előadó külön említette Spiegel Frigyes budapesti építészt, aki a szecesszió egyik élharcosa volt, és aki „Váradon »követi el« legjobb épületeinek egy jelentős részét”.

Az öntöttvas címer jelenleg is megtekinthető a nagyváradi vár udvarán a Szent László Napok keretében. Megtekintése különösen ajánlott az ipari örökség és a városi szimbolika iránt érdeklődők számára.