Perjovschi szerint a szabadság felelősség nélkül ma már nem létezik, miközben sokan könnyen lemondanak róla a „biztonság” vagy a honorárium fejében.

Később kifejtette: nincs olyan, hogy „túl sok szabadság. Van jó szabadság és van gyenge vagy manipulált szabadság”. Saját szabadságtereit a diktatúra idején a saját otthonában fedezte fel: 1988-ban „becsomagolta” rogériuszi lakását és teleírta rajzokkal, ezzel lepte meg hazalátogató feleségét. Azért született meg a mű a lakásban,

– idézte fel a művész.

Szabad sajtó

A továbbiakban elmondta, hogy amikor összeomlott a kommunista diktatúra, szinte ösztönösen csatlakozott a szabad sajtóhoz, amely végre cenzúra nélkül jelenhetett meg.

– mondta a művész. Ezért társult 1990-ben a 22 nevű folyóirathoz, és mindmáig dolgozik ennél a lapnál.

– fogalmazott. A fiatal hallgatóságnak elmondta, hogy Románia fantasztikus fejlődésen ment keresztül a forradalom óta.

– jelezte.

Művészi karrier

Elárulta, hogy karrierje elején, a régi művészetoktatás maradványaként „remekműveket” akart alkotni. 1992-ben el is készített egy ilyen a maga szempontjai szerint remekműnek tekintett nagy méretű alkotást, amelyet meg akart mutatni nem csak a romániai, hanem a nemzetközi közönségnek is, mert

– hangsúlyozta.

A megoldás nem sokkal később született meg:

– emelte ki a művész, ugyanis a tárlatok végeztével nem maradnak meg a művek: a falakra festett rajzokat letörlik vagy lefestik, hogy helyet adjanak a múzeumban az új tárlatnak. A művész részletesen beszélt fontosabb kiállításairól, ezek közül is kiemelten a kasseli Documentáról, előadása végén pedig a kérdésekre válaszolt.

Körösvidéki Múzeum

A hely szellemének megfelelően a beszélgetés egy adott ponton a múzeumokra, általában és konkréten a Körösvidéki Múzeumra terelődött.

– mondta Dan Perjovschi, aki elárulta, hogy ő ambicionálta, hogy a váradi múzeumban legyen a 35-ös műhelyt bemutató állandó kiállítótér, az eredmény azonban nem nyerte el a tetszését. „Most úgy néz ki, mintha mindenki halott lenne. Olyan, mint egy halotti virrasztás, gyertyákkal”. Azt aláhúzta: értékelendő, hogy van romániai múzeum, mely teret szentel ennek, de érdekesebbé kell tenni a kiállítást.

– jelentette ki.

Tanácsok fiataloknak

A közönség soraiban ülő egyetemi hallgatók főként a művészi pályára lépő fiatalok nehézségei, problémái felől érdeklődtek. Dan Perjovschi legfontosabb tanácsa a fiataloknak így szólt:

Felhívta a figyelmet arra, hogy rendkívül erős konkurencia vár az ifjú alkotókra. Kifejtette, hogy Romániában minden évben kb. 1200–1400 ember végez a művészeti területeken. „Gondoljatok bele, mi lehet akkor Kínában. És aztán gondoljátok végig, hol a helyetek ezen a szcénán” – jegyezte meg. Mindazonáltal előnyként tárta a hallgatók elé, hogy Nagyváradon, ebben a művészet szempontjából a „provinciák provinciájának” számító városban vannak.

Hozzátette, hogy mindemellett Nagyvárad ma egy lehetőségekkel teli város, ahol immár kortárs kulturális galéria is van. Igaz, hogy kortárs kiállításokra kevéssé tartja alkalmasnak a Kossuth (Independentei) utcai üvegfalú építményt. Kifejtette, hogy a mai fiataloknak kevesebb problémával kell megküzdeniük, mint neki annak idején, amikor mintha az idő is egészen másképp múlt volna. Mint mondta, ő 1985-ben végzett, de tíz évvel később, 1995-ben volt az első kiállítása New Yorkban. Kiállított az 1999-es Velencei Biennálén, de az első meghívása csak négy évvel később futott be. „Van ma bárkinek türelme négy évet várni? Nincs. Mindenki azonnal akar mindent. A ti időtök nagyon rövid, és azt kell elfogadni, ami jön, de ki kell tartani és csinálni kell” – fogalmazott.