A szép számú érdeklődőt Nagy Tímea Zita, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) nagyváradi képzési központjának vezetője köszöntötte.
Házigazdai minőségében Böcskei László megyés püspök, utalva a rendezvény címére (Íme az ember! – Hitről, művészetről, életről), arra hívta fel, hogy ebben tulajdonképpen a lényeg benne van. Érzékenység, odafigyelés, finomság, lelki világ – vagyis maga az élet. Az elhangzó gondolatok, a kísérőzene pedig segítenek abban, hogy újból felismerjük azt: az élet szép és élni jó.
Az alkalmon Lackfi János József Attila- és Kossuth-díjas magyar költővel, íróval, műfordítóval, tanárral Nyugat-kutatóval, fotóssal dr. Nagypál Szabolcs jogász, teológus, bölcsész, az MCC Jog és Társadalom Műhely vezetője beszélgetett arról: hol van a mai világban a helyük, és miként nyerhetnek az imént felsorolt értékek értelmet a mindennapi életünkben.
Lackfi János hangsúlyozta: meggyőződése, hogy ő csak tovább alkot valamit, hiszen Isten megálmodta már nekünk a világot. Ezért, ha úgy vesszük, az ember „tök felesleges”, mivel Isten önmagában is boldog, teljes és tökéletes.
Valamiért azonban úgy döntött, hogy a szeretetét kiterjeszti ránk. Szabad akarattal ruházott fel bennünket, azt sugallja nekünk, hogy folytassuk az ő művét, és azt akarja, hogy együttműködjünk vele. Így mi tulajdonképpen csak tovább teremtjük mindazt, ami eredendően létezett.

Fotó: Alexandru Nițescu
Ugyanakkor két fajta, extrém megközelítési módja létezik az alkotásnak: az egyik kisebbségi érzést generál, mert lényegében arról szól, hogy a művészet vagy az irodalom csak „szép fölöslegesség”, semmi gyakorlati haszna nincsen, míg a másik álláspont szerint valamilyen magasztos dolog, melyből kifolyólag egyik-másik művész „fennkölt lufikat ereget” – magyarázta a meghívott.
Arról is beszélt Lackfi János: a szülei egyáltalán nem voltak vallásosok, nem ilyen szellemben nevelkedett. Csak felnőttkorában esett le neki a tantusz, hogy „miért jelentkezett be hozzám rendszeresen a Jóisten”. Az egyik, a határozottabb nagymamája volt az, aki megparancsolta a szüleinek, hogy meg kell őt keresztelni, de akkor még teljes tudatlanságban kötött hűséges szövetséget Istennel.
– emlékezett vissza a költő.
Később, miután tizenkilenc évesen jegyeskurzusokra járt a leendő feleségével, már úgy állt az oltár elé, hogy „én ezt jól akarom csinálni, Istennel együtt”. Néhány év múlva pedig a másik, gondoskodóbb típusú nagymamája elmesélte neki: valójában mindig tudta, hogy az unokája egyszer megtér.

Fotó: Alexandru Nițescu
„A Jóisten köreinek hatalmas kanyarjai vannak, tényleg egy kalandpark az egész” – fogalmazott a költő. Hozzátette: annak, hogy nem volt „katolikus gyermekszobája”, megvan az előnye és a hátránya is. A hátránya, hogy sokszor olyankor teszi fel a csizmát az asztalra, amikor nem kéne, de ezen változtatni akar.
Az előnye viszont, hogy „elég gátlástalan tekintettel” észrevesz olyan nyomjelzőket is, amiket azok, akik „már az anyatejjel magukba szívták a templomba járást”, esetleg nem.
Ugyanakkor sohasem gondolta volna, hogy ez mások számára is izgalmas lesz, holott így történt, bizonyíték erre rengeteg követője a Facebookon.
Személyes példákon keresztül azon meggyőződésének is hangot adott Lackfi János: Isten korántsem egy „kenetteljes, karót nyelt figura”, hanem nagyon is van humora, ami a legváratlanabb pillanatokban nyilvánul meg.
A meghívott nyíltan beszélt másfél évvel ezelőtt, éppen karácsonykor bekövetkezett szívrohamáról is.
– jelentette ki Lackfi János.
A Biblia nyelvezete, olvasása, a költőre gyakorolt hatása kapcsán elhangzott: számára a Szentírás „lépesméz és élő parázs, ha esszük, ízleljük, csócsáljuk, csámcsogjuk”. Úgy fogalmazott: Isten ügyes krimiíró lenne, hiszen nagyon szereti az előjeleket, és az utólag lecsapódó következtetéseket, tanulságokat is. „Az idővonal számára nem szabdalt, ő egyszerre látja az összes pillanatot” – vélekedett Lackfi János.
Az est második felében a versei keltek életre. A szerzőjük olvasta fel ezeket, és Gyárfás István dzsesszgitáros, zenetanár játszott a hangszerén, összekapcsolva a szavak és a zene varázsát.
A tartalmas eseményt a Mathias Corvinus Collegium (MCC) nagyváradi képzési központja szervezte, együttműködésben a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel.
A lapozható galéria a fotóra kattintva érhető el.

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius

