Apáról fiúra: Berecz András és fiai léptek fel Váradon

Apáról fiúra: Berecz András és fiai léptek fel Váradon | VIDEÓ

Fotó: János Piroska

„A népdal akkor jó, ha szuszog” – fogalmazott Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó azon a csütörtöki, fiaival közös előadáson, amelyet a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében tartottak meg. A Berecz: apja-fia – Tanítás helyébe példa című műsorukban együtt élt és szuszogott a színpadon tánc, népdal, ízes tájnyelven előadott mese és a szalonok zongoraszava.

János Piroska

2026. április 17., 18:53

2026. április 17., 19:08

Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány, a Martin Folk Center és az Erdélyi Hagyományok Háza – Nagyvárad szervezésében megvalósult rendezvényen a Berecz család két generációja mutatta be, hogyan hagyományozódik tovább apáról fiúra az elődöktől örökölt népzene, -tánc és hosszú téli esték meséi, de annak is fültanúi lehettünk, hogyan építette be Liszt Ferenc és Bartók Béla a népzenei elemeket zeneműveikbe.

A kályhatüzet felidéző félhomályban a közönség hallhatta a legkisebb fiú boldogulásáról szóló meséket, de ízelítőt kaphatott Gyergyó, Kalotaszeg és az Alföld, Kunhegyes népdalaiból és táncaiból is.

Berecz András mellett három fia lépett színpadra: Berecz Mihály, Junior Príma díjas zongorista, Berecz István, Örökös Aranysarkantyús táncos, Berecz Márton énekes és trombitaművész. A Berecz család mellett közreműködött Szabó Dániel, A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett cimbalmos, illetve a házigazdák részéről a Soroglya zenekar.

Fotó: János Piroska

„Az Apja-fia műsorban egy családon belül rakjuk össze a táncot, a népdalt, a mesét és a zongoramuzsikát. Ritka, hogy ez a négy dimenzió egymás mellett, egy bokorban mutassa meg a magyar műveltségnek a különféle lehetőségeit: az örököltet, a kollektív kultúrát és magas művészetet – ahogy magától bomlott ki, mindenféle kényszer nélkül, otthon, családi ünnepeken. Talán ez volna a lényeg ebben a műsorban: megmutatni, hogy ezek egy-gyökerűek. Az agynak és a szívnek különféle zugait érik utol. Amikor az emberi szó már kevés – szóljon a dal. Amikor az emberi hang is kevés, zengje el a húr, vagy a lyukas bot, amit ember a szájával soha nem tud elmondani – de hát ember van mögötte. Mikor már a zene is kevés, kirúgja az ember maga alól a széket, kezével, lábával, a testével kezd muzsikálni – tehát táncol”

– olvashatók az előadás ismertetőjében Berecz András gondolatai.