A szülőföld szeretete, az elválás fájdalmas pillanata, a hazatérés öröme, élet és halál, régi és új világ összefonódásának motívumai mentén épült fel a Magyar Állami Népi Együttes Édeskeserű című néptáncelőadása, amellyel Marosvásárhely, Kolozsvár és Székelyudvarhely után Nagyváradon is felléptek.

Az Édeskeserűt a Magyar Állami Népi Együttes több mint 15 évvel ezelőtt adta először elő, tavaly pedig egy felújított változatával léptek színpadra, ez utóbbit hozták el most az erdélyi turnéra. Mint ahogyan az előadás ismertetésében olvashatjuk, „az Édeskeserű előadás – címéből adódóan – az ellentétes erők örök egymásnak feszülésére épülő, az alkotók egyéni látásmódját tükröző táncköltemény, mely rapszodikusan ellenpontoz komikumot tragikummal, örömöt bánattal, életet halállal, ars poeticaként mutatva fel a Nagy László-i gondolatot: »A folklórban az édes és könnyű sablon helyett kerestem az összetettebb, dinamikusabb szöveg- és dallamritmust, az abszurditásig teljes képet, a szentségtörést, a komor, de szabad lelkületet«.”

A produkció nem véletlenül viseli a Tánc erdélyi muzsikára alcímet, hiszen a több mint egyórás előadás alatt olyan táncok ismerhetők fel, mint a moldvai csángó, mezőségi vagy kalotaszegi, de román néptánc és cigány táncok is fellelhetők benne, így a tágabb értelemben vett Erdély teljes egészét lefedi.

Az előadás – címéhez hűen – az öröm és bánat váltakozó kettősségére épült, a vége azonban pozitív kicsengésű. Olyannyira, hogy egy kedves pillanat is belefért, amikor a visszatapsolást követően még az öltöztetőt is megtáncoltatták.