„Én nem a valóság, hanem a képzelet után alkotok. Ez valahogy belülről jön, mert igazából ösztönösen rajzolok. De végül is a rajzolást a ceruzára kell hagyni, én csak mozgatom azt” –idézték Sajdik Ferenc hitvallását az MMA megemlékezésében. Úgy fogalmaztak, hogy a komoly könyveket közelebb varázsolta a mindennapokhoz, a humorosakat pedig még szórakoztatóbbá, egyben filozofikusabbá tették a rajzai.
Karikatúráinak, mesekönyveinek, filmjeinek összetéveszthetetlen ismertetőjegyet ad a rajzi könnyedség, fesztelenség és a következetes stílustisztaság. Vonalai érzékenyek és kerekdedek, szeretnivalóan tarka színfoltokat adók. Figurái képesek számtalan alakot ölteni, az emberi lényből az állatiba, növényibe, tárgyiba oda- és visszaváltozni. Rajzairól a jó kedély és az örök emberség sugárzik
– méltatták.
Sajdik Ferenc 1930-ban született Neuenhagen bei Berlin-ben. Iparrajziskolában tanult, 1949-től litográfusként dolgozott, majd a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett. Karikatúráit a Ludas Matyi vicclapból ismerhette meg a közönség. Kedvesen esendő, szerethető figurái harminc éven át jelentek meg minden héten, sokan az ő rajzaiért vették az újságot. A Ludas Matyit 1990-től az Új Ludas követte, majd megszűnt a lap. 1993-tól az Úritök, majd a Pesti Vicc munkatársa volt – olvasható a Nemzeti Archívum Sajtóarchívum életrajzában.
Igazán népszerűvé a rajzfilm tette. Visszaemlékezése szerint a filmkészítéssel egy véletlennek köszönhetően került kapcsolatba: egy Műcsarnokban rendezett karikatúrakiállításra egy hét méter hosszú rajzot készített Budapestről, amelyet megláttak a filmgyár vezetői és elhatározták, hogy kisfilmet készítenek belőle. A film végül nem készült el, de megismerkedett Dargay Attilával és Jankovics Marcellel, akik később felkérték, hogy rajzoljon figuraterveket, háttereket a La Fontaine-mesesorozathoz. Ezt követte a Pom Pom meséi és A nagy ho-ho-horgász, amelyek évtizedek óta gyerekek és felnőttek kedvencei.
Nevéhez fűződik a tévétorna főcíme, az 1977-es reklámfilmszemlén különdíjat kapott bontottcsirke-reklámfilm és az ő grafikai tervével készült 1981-ben Vajda Béla Moto perpetuo című Arany Pálma-díjas animációs kisfilmje. 2014-ben az I. kerületi Naphegy téren átadták a tervei alapján készült Pom Pom játszóteret.
Több mint 300 könyvhöz – köztük ifjúsági és tankönyvekhez – készített rajzokat. Illusztrálta többek között Csukás István, Alberto Moravia, Rudyard Kipling, Tabi László, Peterdi Pál, Békés Pál, Arany János és Petőfi Sándor írásait. 2024-ben adták ki rajzaival Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című kötetét. Karikatúrái önálló albumokban is megjelentek.
Élete végéig alkotott. Magyarországon és számos európai városban volt csoportos és önálló kiállítása. Az utolsó évtizedekben a táblaképek festése vált a fő területévé, amibe Papp László váci műgyűjtő bíztatására kezdett bele. Emellett főleg művészeket és számára fontos történelmi személyiségeket ábrázoló portrékat készített, amelyek keretére az ábrázolt személy életművét szimbolizáló különféle applikációkat, agyagszobrokat, vagy akár hétköznapi tárgyakat erősített. Műveiből Vácott rendeztek állandó tárlatot.
2006-ban Budapest díszpolgára lett, 2012-ben Prima Primissima Díjat kapott. 2013-ban Kossuth-díjjal tüntették ki azonnal felismerhető, egyedülálló stílusú rajzaiért, kedvesen groteszk, esendő, összetéveszthetetlen karakterű figuráiért, portréiért, nagy sikerű, mára legendává vált rajzfilmjeiért és könyvillusztrációiért, páratlan életművéért. 2014-ben Hazám-díjban, 2017-ben Magyar Örökség Díjban részesült. 2018-ban Dunakeszi díszpolgára lett, 2023-ban a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki. 2025-ben Libri szerzői életműdíjjal ismerték el munkásságát gyerekirodalom kategóriában.
Dance
