A vernisszázst a kánikula miatt a gyülekezeti háznál sokkal hűvösebb evangélikus templomban tartották, ahol Mátyás Attila lelkipásztor köszöntötte az ünneplőket, kiemelten Nagy Gabriellát, a művészeti líceum igazgatóhelyettesét, Tankó Zita tanfelügyelőt és Rusz Csilla tanítónőt.

Búzási Andrea projektfelelős elmondta: a gyerekek egész évben készültek erre a kiállításra. Az óvodai foglalkozások heti rendszerességgel zajlanak, melyek során kifejezetten képzőművészeti technikákat próbálnak ki. Fontos szempont, hogy ebben a korban nem tanítják rajzolni a gyerekeket, hiszen nem szabad kivezetni őket a sajátosan intuitív képi világukból. Ezért ezek egy, az adott alkalomra kiválasztott mese vagy gyerekvers témája, hangulata, képisége köré épülnek, melynek keretében játékos formában ismerkednek a technikákkal, eszközökkel, anyagokkal, majd elkészülnek az alkotások. Minden foglalkozást egy mini kiállítással zárnak, ahol a gyerekek megtekinthetik a saját és társaik munkáit, ezzel is hozzászoktatva őket a művészeti alkotások eseményszerű befogadására.

Ez a mai tárlat különleges, hiszen egy valódi kiállítótérben, hatalmas közönség előtt mutathatják be a kicsi művészek ezt az óriási, szemet-lelket gyönyörködtető anyagot. A kiállítás előkészítése során alkalmam nyílt újra kézbe venni az alkotásokat, és az igazat megvallva, sokszor elérzékenyültem a titokzatos pontok, foltok, vonalak szövevényén. Nem véletlen a címválasztás sem, hiszen mintha a gyerekek egy rejtett világból hoznák a fényre mindazt, ami eleddig a szemnek láthatatlan volt

– fogalmazott Búzási Andrea.

Elhangzott: az óvodai foglalkozásokon nem jövőbeni képzőművészeket nevelnek, bár természetesen nem bánnák, ha az apró művészek közül néhányan akadémiai keretek közt folytatnák majd egyszer azt, amit együtt elkezdtek.

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius

Nem ez a fő cél, hanem inkább az, hogy a csodálatos anyanyelvükön beszélgetést folytassanak fűvel, fával, felhővel, bogárral, emberrel, Istennel. Lett légyen majd egyszer belőlük űrhajós, informatikus, geológus, matektanár, asztalos, szakács, mikrobiológus vagy bármi más, aki ezt a nyelvet nem felejti el, az közelebb lesz valami lényegihez, tartalmasabb, teljesebb életet fog élni