A magyar kultúrát abszolút jó helyen látom az egyetemes kultúra egészében. Bár vannak sajátos vonásaink, ezek nem elszigetelnek bennünket, hanem olyan értékeket hordoznak, amelyek természetesen illeszkednek a világ kulturális sokszínűségébe, és amelyeket mások is tisztelettel fogadnak.
A lokális jelleg abból fakad, hogy az életmódunk, a szokásaink és a mindennapjaink alakították ki azt a közeget, amelyben élünk, és természetes, hogy mindenki azt érzi otthonosnak, ami a saját lelki alkatához közel áll.
Éppen ezért különös öröm, amikor eljutok a világ más részeire, és egészen eltérő kulturális megnyilvánulásokkal találkozom. Ezek az élmények új megvilágításba helyezik a megszokott dolgokat, és nyitottabbá, megértőbbé tesznek.
Ugyanakkor idővel fel kell ismerni, hogy nem kizárólag a saját nézőpontunk érvényes. Minden ember más tapasztalatokkal, más lelki szűrővel rendelkezik, és ebből fakadóan másképp értelmezi a valóságot. Ennek elfogadása sokszor az érettség és az életkor velejárója.
Nagyváradi művészként különösen szerencsés helyzetben érzem magam. A város képzőművészeti hagyományai hosszú évtizedekre nyúlnak vissza, és generációról generációra jelen voltak olyan alkotók, akik nemzetközi szinten is megállták a helyüket.
Ma is élénk kulturális élet tapasztalható: kiállítások, új terek, múzeumi gyűjtemények és intézmények sora biztosítja a folyamatos mozgást. Létezik egy elkötelezett közönség, amely követi és támogatja a művészetet, és ez számomra azt jelenti, hogy a nagyváradi kultúra élő, fejlődő és befogadó közeg.
Jakobovits Márta képzőművész
Dance
