Amikor a nagyváradi magyar kultúra kerül terítékre, rengeteg dolog jut eszembe. Természetesen a meghatározása és a kultúrához való viszonyulás nagyban függ attól, hogy milyen szemszögből nézzük. Nemcsak belső szemlélőjeként, hanem majdnem egy évtizede aktív résztvevőjeként azt tudom mondani, hogy
Nem tudom és nem is akarom elképzelni az életemet olvasás, írás, szövegszerkesztés vagy fordítás nélkül, még akkor sem, ha ezekre a mindennapi rohanás mellett olykor kevesebb idő jut, mint szeretném.
Az Újvárad folyóirattal és a Holnap Kulturális Egyesülettel nem a „kultúracsinálásra” törekszünk, ami egy rettenetes és mégis túl gyakran használt szó, hanem az értékteremtésre.
Hiszek abban, hogy a havonta megjelenő folyóiratunk, a magyar nyelvű könyveink és a kulturális rendezvényeink továbbra is maradandó értéket képviselnek, és nemcsak helyük van a nagyváradi magyar kultúrszcénán, hanem ezekre valóban szükség is van.
A kisebbségi társadalom tagjaiként persze rengeteg nehézségbe ütközünk, a minimális és állandó anyagi támogatás, az emberi erőforrás vagy az utánpótlás hiányától kezdve, az ingadozó érdeklődésen keresztül egészen a rendszerszintű ellehetetlenítésig.
Szorosan összefügg a művelőivel és fogyasztóival, és jó esetben tökéletes szimbiózisban élnek együtt. Sokszor fel se tűnik, hogy létezik, akkor kapnánk csak fel a fejünket, ha nem lenne magyar folyóirat, újság, könyv vagy színielőadás.
az olvasókra, a nézőkre, a kiállítások látogatóira és így tovább. És bízom benne, sőt, hiszem, hogy mi, váradiak, képesek vagyunk felelősséget vállalni érte.
Kemenes Henriette költő, szerkesztő
Dance
