Lassan-lassan kezdi kinőni a filharmóniát az ORA Jazz fesztivál, a péntek esti nyitókoncerten alig maradtak üres helyek a nézőtéren. Az érdeklődés az igényes zenének szól, amihez ez a fesztivál hozzászoktatta a váradi közönséget, amely az idei fesztivál nyitónapján sem csalódott. A pénteki koncert már a kezdés pillanatában jelezte, miért vált az ORA Jazz az utóbbi években a nagyváradi zenei élet egyik legfontosabb rendezvényévé: egyszerre mutat utat a kortárs európai jazz sokszínű világába, és teremti meg azt az intim, figyelemre épülő közeget, amelyben ez a zene igazán élni tud. Az Unleashed Cooperation fellépése jó példa erre. A lengyel formáció nagyon igényes, egyben változatos zenét játszik az erősen improvizatív jellegű, zaklatott free jazztől a kellemes balladákig. Ráadásul szeret hangulatokkal zsonglőrködni: az egy-egy téma köré épülő kompozíciók nem a dallam- és ritmusvilágukkal hatnak a hallgatóságra, hanem különös atmoszférát teremtő harmóniákkal vagy épp antiharmóniákkal. A dob–bőgő–zongora–trombita–szaxofon felállású együttes egyórás műsora a jazz műfajának széles spektrumát tárta a közönség elé, és még egy Eric Satie-kompozíció feldolgozására is vállalkoztak.

Más zenei világba kalauzolta a közönséget a skandináv Søren Bebe Trió, amely a legegyszerűbb zongora–dob–basszus jazzfelállásban muzsikált, és már az első felcsendülő hangok megérintették a hallgatót áttetsző líraiságukkal. Ez az elmélyült érzelemvilág jellemezte az egész koncertet, akár a skandináv zene gazdagságából, akár egy brazil zeneszerző munkásságából inspirálódó, Chico című szerzeményt játszották. A Søren Bebe Trió jazzmuzsikája nem a hangszeres bravúrokra helyezi a hangsúlyt: itt valóban megkomponált dalok hangzanak el, amelyek a tiszta, egyszerű formák szépségét állítják középpontba.

Fotó: Pap István

A trió olyan természetességgel bontotta ki halk tónusú, meditatív zenéjét, mintha minden hang spontán születne, mégis minden mögött ott munkált a gondosan megkomponált szerkezet. A megnyitóest két fellépője két különböző zenei világot képviselt, mégis közös pont volt bennük a kivételes igényesség és a jazzre oly jellemző őszinte hang: az, amiért évről évre egyre többen térnek vissza az ORA Jazz fesztiválra.

Korábban írtuk