Ennek a folyamatnak a folytatása a Nagyváradi Állami Filharmónia is, amely az idők során több-kevesebb átalakuláson ment át. Ebben az intézményben ezt a hagyományt kellő tisztelettel kell továbbvinnünk.

Ma már változik a helyzet, de a kétezres évek elején, amikor különböző helyeken próbajátékoztunk, magyar névvel egyértelműen sokkal jobbnak kellett lenni annál, akivel ugyanarra a helyre jelentkeztünk, hogy felvegyenek. Ez sajnos romániai sajátosság volt. Ezt azért mondhatom, mert nemcsak Romániában, hanem Budapesten és másutt is alkalmazásban álltam. Ezeknek az utórezgéseknek ma is vannak nyomai. Éppen ezért hangsúlyozom, hogy aki

A munka legyen megkérdőjelezhetetlen, és ezáltal vívjon ki tiszteletet. A zene társadalmakon és nemzeteken átívelő művészet.

Nemcsak váradi jelenség, de Váradra is jellemző, hogy a politikum elvárja: a kulturális intézmények pénzt termeljenek, holott

Alkotmányos joga mindenkinek a kultúrához való hozzáférés; a kultúrának nevelő és lélektisztító hatása kellene legyen. Erre kellene összpontosítania a politikának is, hogy egy jobb és értékesebb társadalomban élhessünk. A komolyzenei kultúrának ma erős konkurenciával kell megküzdenie, mégis megtalálja a közönségét. Sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a társadalom nevelésére, mert ezeknek az intézményeknek nem kiszolgálniuk, hanem formálniuk kellene a közízlést.

Nagy Kálmán hegedűművész