Néptánccal a diaszpórában élő magyarság szolgálatában

Közélet•Belföld•Gazdaság•Kultúra•Megyejáró•Kék hírek•Sport•Világ•Állás•Aprók•BN-Hetilap

Fotó: Pap István

A váradi Kádár Orsolya immár második alkalommal megy ki Frankfurtba a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként, hogy az ottani magyar gyerekeknek és fiataloknak tanítson néptáncot. Tavalyi tapasztalatait készséggel osztotta meg olvasóinkkal.

Pap István

2025. szeptember 14., 11:07

2025. szeptember 14., 11:08

Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkársága évek óta hirdet ösztöndíjprogramokat fiatalok számára a külföldön élő magyar közösségek támogatására. A Kőrösi Csoma Sándor Program a Kárpát-medencén kívül, tehát a diaszpórában élőket célozza, a Petőfi Sándor Program pedig a Kárpát-medence magyarságát segíti. Az ösztöndíjak célja, hogy a magyar fiatalok személyes jelenlétükkel és munkájukkal erősítsék a külhoni magyar közösségeket. Négy terület közül lehet választani: néptánc, cserkészet, programszervezés és magyarnyelv-oktatás. Ezek a tevékenységek sokszor összefonódnak, hiszen a közösségi élet különböző színterein van szükség a támogatásra, mondta lapunknak a nagyváradi Kádár Orsolya, aki tavaly maga is részt vett ebben a programban, és az idei tanévben ismét elnyerte az ösztöndíjat.

Fotó: Pap István

Kádár Orsolya korábban hivatásos táncosként dolgozott a Nagyvárad Táncegyüttesnél, majd a Csillagocska Tánccsoportnál tanított,

„de sokáig tagja is voltam a tánccsoportnak és alkalmanként visszajártam táncot tanítani, vagy kézműves tevékenységet lebonyolítani”

– fogalmazott, majd hozzátette, hogy már régebb óta tudott erről a programról, de 2024-ben érkezett el a pillanat, hogy megpályázza az ösztöndíjat. A jelentkezéshez önéletrajz, valamint két olyan szervezettől származó ajánlás szükséges, ahol a pályázó korábban aktív volt. A sikeres pályázókat Budapesten interjúztatták, majd kiválaszthatták három célország közül, hová szeretnének kimenni.

Én Németországot választottam, mert ott több magyar szervezet működik, és volt gyerektánccsoport is. Végül a Cifra Gyermek- és Ifjúsági Táncsportegyesülethez kerültem Frankfurtba, ahol öt korcsoportban, óvodásoktól az ifikig hetente tartják a próbákat

– mondta.

Megtudtuk tőle, hogy maga a program egy tanévre szól: szeptember közepétől június közepéig tart, mert az ottani magyarok élete is nagyjából az iskolaévhez igazodik.

A gyerekek hét közben járnak magyarórára, hétvégén péntekenként van táncoktatás, kéthetente szombatonként pedig cserkészet, és szintén kéthetente mise is van. Minden ösztöndíjas mellé kijelölnek egy mentort – Frankfurtban Kelemen Nándor és Klementné Kecskemét Beáta voltak a mentoraim, akik az ottani közösség mozgatórugói. Nagyon nyitottak és befogadóak voltak, mint mondták, ebbe a munkába igazából csak a lelkünket kell beleadni

– folytatta Kádár Orsolya, majd elmesélte, hogy 2024 szeptemberében érkezett meg a németországi nagyvárosba, ahol az első találkozások során közösen megbeszélték, milyen feladatok várnak rá.

Fotó: Pap István

Amikor megérkeztem, először csak néztem, hogyan zajlik a próba, utána egyre több feladatot kaptam. Az első két korcsoportot teljesen rám bízták. Az apróságoknak gyerekjátékokat, mondókákat, jeles napokhoz kapcsolódó dalokat tanítottam, a nagyobbakkal felcsíki táncokat gyakoroltunk. Meglepett, milyen sokan járnak: hetven gyerek, és nemcsak Frankfurtból, hanem a környező városokból is, gyakran messzebbről, és többet utaztak, mint amennyi ideig maga a próba tartott.

A munka részét képezte a felkészülés a nagyobb rendezvényekre is, például a Frankfurti Magyar Bálra, amely a stuttgarti hasonló rendezvény után Nyugat-Európa egyik legnagyobb magyar eseménye. A frankfurti bálon

700–800 ember szokott részt venni. Ez január utolsó vagy február első hétvégéjén van, és ott inkább a nagyobbak lépnek fel, a kisebbek pedig karácsonyi műsoron, március 15-ei ünnepségeken, és más megemlékezéseken szerepelnek

– mondja Orsolya.

A tánctanítás mellett Kádár Orsolya bekapcsolódott a cserkészfoglalkozásokba is, amelyek kéthetente zajlanak. Mindezeknek a foglalkozásoknak az egyik alapvető fontosságú közös eleme, hogy minden magyar nyelven zajlik.

Az elvárás, hogy cserkészetre csak azok menjenek, akik magyarul beszélnek, és a táncpróbákon is, hogyha véletlenül valaki németül szólal meg, akkor megmondják neki, hogy magyarul kell beszélni

– ecsetelte az élményeit a néptáncos. Az ottani közösségek magyartudása figyelemre méltó. Sok család vegyes házasságban él, mégis következetesen magyarul beszélnek a gyerekekkel, akik aktívan részt vesznek a közösségi életben. Olyannyira elsajátítják a magyar nyelvet, hogy például a már Németországban született mentorai palóc nyelvjárásban beszélnek, és van egy gyerek, aki udvarhelyi tájszólással beszél, holott szintén már Németországban született.

Tehát magukénak érzik az egész magyar kultúrát, nemcsak hogy ismerik a nyelvet valamennyire, és szórakoznak egy kicsit a táncházban, hanem úgy tapasztalom, hogy ez számukra egy éltető erő ott. Ezért sem veszik félvállról, hanem a szülők is nagyon sok energiát belefektetnek, hogy elvigyék a gyereket ezekre a programokra.

Kádár Orsolya tavalyi ösztöndíja során Heidelbergben is tartott néptáncoktatást, ezúttal felnőtteknek, és kézműveskört is indított Németországban: adventi koszorúkat, húsvéti tojásokat és gyöngyből fűzött kokárdákat készített, és meglehetősen sokan jelentkeztek erre a programra az ő és mentorai nagy örömére.

Fotó: Pap István

Az áldozatos munkának meg is volt az eredménye, ezt igazolta a számos pozitív visszajelzés.

Az egyik kisfiú azt mondta, hogy »mama«, ez nagyon aranyos volt. De nagyon lelkesek és hálásak a mentorok is, eddig még nem volt olyan, hogy már a második alkalomtól valakinek odaadják az első két korcsoportot, mint tették azt velem. Ez egy olyan visszajelzés volt, hogy megbíznak bennem

– fogalmazott Kádár Orsolya, aki a sikeres első év után másodszor is megpályázta ezt a programot, és visszatér Frankfurtba.

„Folytatjuk a felcsíki táncok tanulását, készítjük a koreográfiát a Magyar Bálra, a kisebbekkel lánykörtáncot tanulunk, az alkotókört énekkel is kiegészítjük”

– sorolta a terveket Orsolya, aki végezetül elmondta: ez a program abban segít leginkább, hogy a diaszpórában élők érezzék: nincsenek egyedül. Az ösztöndíjprogram új lendületet ad a közösségeknek, és a gyerekek lelkesedése, a mentorok bizalma, valamint a szülők hálája mind azt mutatja, hogy ezek a programok fontos szerepet játszanak a diaszpóra magyarságának megmaradásában.